2012/05/10


Mosoly alá temetem arcom, nem láthatják bánatom.
Belül sír egy szív, barátról álmodik.
Mennyi magány, s fájdalom,
nincs kinek elmondanom, nincs kivel megosztanom.
Oly nehéz e terhet egyedül cipelni.
Lássátok hamis mosolyom, álarc, melyet viselek.
Senki nem láthatja, mennyire fáj az élet.
Vidám vagyok és nevetek, de lelkemben égnek a sebek.

Niciun comentariu:

Trimiteți un comentariu