Majd valaki halkan felnevet,      

Oly könnyedén mondja ki:

-Viszlát!... Ég veled!

Felszáradó könnyeiden át,

fel-feltűnik az arca,

Amint lelkedet készíted az utolsó harcra.

Elé állsz még egyszer és várod a szót,

Pillantását érzed, amint lelkedig hatol.

A szemébe néznél, de már nem látod az álmot,

Szürke tekintete mutatja,

hogy Ő egy percig sem gyászolt.

Magadba rejted az utolsó pillanatot,

Kőbe vésed az utolsó mondatot.

Elviszed magaddal, még ha Ő nem is tudja,

Csak az a pár hónap lesz, ami neked a vigaszt nyújtja. 

Titkon reméled, hogy ez csak egy rémálom,

Mert nem érdemled meg, hogy veled így bánjon.

Eltemetsz újra egy szépnek indult álmot,

Megint Te kaptad a fájdalmat és a bánatot.