Két olyan pillanatunk van, ami egészen biztosan egyszeri és megismételhetetlen. Az első és az utolsó szívdobbanás. De a kettő között... a kettő között még lehet egy harmadik. Van egy harmadik, amiért értelmet kap a másik kettő. Az a pillanat, amikor találkozol Vele, a szemébe nézel, és meglátod benne mindazt, amiért értelmet kap a másik kettő. Amikor megérzed, hogy van értelme. Mindennek. Az Életnek, a szépségeknek, a világnak. Az a két másik pillanat ettől kap értelmet.

Nincs olyan, hogy kapsz, és nem teszel érte semmit. A legszebb dolgok a legnagyobb fájdalmakkal járnak - ezzel fizetsz értük. Lehet, hogy most megszakadsz, olyan nehéz és úgy fáj, de lépj még egyet, meg még egyet, és csak arra gondolj, hogy mit érzel, hogy mi a cél. Ne akarj menekülni attól, ami van, nem véletlenül jött. Igen, persze könnyebb lenne kiszakadni belőle, nem foglalkozni vele, de egy pillanatig se halogasd a fájdalmat. Csináld végig. Semmit sem veszíthetsz, hiszen valójában semmid sincs, csak a pillanat a tiéd. Minden eltűnhet egyetlen pillanat alatt, hogy aztán megláthasd, hogy ki is vagy valójában. Az, aki képes felállni, vagy az, aki csak várja a csodát..