Voltam mar vesztes

Voltam már vesztes, de legyőzött sohasem! Akartak már a becsületembe tiporni.
Próbáltak már megaláztatni volt ,hogy sikerült is! Voltam Én már lent, sőt még lejjebb is!
Tapostak a szívembe, gázoltak a lelkembe. Nem szégyenlem kimondani.
Volt hogy majdnem ordítottam a fájdalmaktól, . . . a vágyaktól, a tehetetlenségtől,
a haragtól, dühtől bosszú vágytól . Volt hogy sírtam sőt zokogtam mint egy kisgyerek.
Volt mikor úgy éreztem és gondoltam, hogy nem tudok fölállni és lent maradok,
de mindig sikerült erőt merítenem még a legkilátástalanabb helyzetekből is és mindig fölálltam,
fölállok és mindig is föl is fogok !!!

Furcsa az elet

Furcsa az élet...az ember sok mindent elvisel,terhet,fájdalmat,ezernyi gondot...

s mikor nem számít rá,jön el az a pont,amikor úgy gondolja,nincs tovább...

.nem akar így élni tovább...mást szeretne...ÉLNI ..így nagy betűvel..

talán kicsit több mosollyal,csak kicsit boldogabban....csak egy kicsit több szeretetben....