Ez bonyolult.

Néha hiányzol, nem bírom,

ha nem vagy velem.

Szükségem van a jelenlétedre,

még ha nem is nézek rád. 

Néha futnék veled akármeddig, akárhova,

csakhogy együtt lehessünk. 

Néha legszívesebben egyedül hagynálak, mert sok vagy.

A szívem megszakad, ha egy másik lánnyal látlak,

de egy szót sem szólok érte

. Néha utálom, hogy nem foglalkozol velem,

és fontosabbak tőlem a haverjaid.

Tudom, hogy ők is fontosak,

de rám is szakíthatnál időt,

amikor csak kettesben lennénk.

De ezt sem mondom soha.

A lényed kárpótol mindenért.

Nem tudok soha haragudni rád úgy igazán.

Pedig lehet, hogy olyat tettél,

amiért másnak már nem jutna a bocsánatomból.

Néha alig tudok neked valamire nemet mondani,

mert ahogy az arcodra nézek,

a szép szemedre és az édes mosolyodra ...

Néha ha rád gondolok sírok,

néha nevetek, néha ordítok,

aztán megint ott a mosoly az arcomon.

Lehetne egyszerű, de nem az … ez bonyolult.

Kellesz nekem mint mobil telefonnak a PIN kód ...

Nem múlik. Egyszerűen nem múlik,

bármit is tettél vagy mondtál,

nem múlik el, nem tudom leállítani.

A kezem önkéntelenül is nyúlna feléd,

a lelkem ösztönösen hozzád kívánkozik.

Olyan, minta megszűnnék létezni.

Őrülten hiányzol, és nem tudok ellene tenni,

nem tudom, mi ez a dolog, de képtelen vagyok leállítani.

Vagy nevezzük a nevén, ez a romlott szerelem.

Nem tudom kiölni magamból

Amikor beszélgetsz vele éjjel-nappal,

de tudod, hogy úgysem érsz el nála semmit,

az olyan, mintha kívülről nyalogatnád a nutellás üveget :

nyalogathatod a végtelenségig,

de sose érzed meg a nutella ízét...

Annyi emberrel találkozunk az életben,

de csupán néhány gyakorol nagy hatást szívünkre és lelkünkre.

Ők azok, akik kitöltik gondolatainkat,

s akik mindig fontosak maradnak számunkra: igaz barátaink.

Egy nap majd minden jó lesz és semmi sem fog fájni.

A szerelem megtalál, a csatatér kiürül

és aki szeret a te oldaladon emeli fel

a fehér zászlót a nyakadba borulva.

Egy nap majd kisüt a nap.

De nem ma.

Ma nem.

Csak holnap,vagy azután.

Vagy talán soha.

De a remény ami életben tart,

hogy eljöhet az a nap .

Olykor-olykor kortól függetlenül mindenki követ el olyat,

amit később megbán. 

De ez az élet, ennek így kell lennie,

mert gondoljunk csak bele ha sosem hibáznánk az életben,

akkor miből tanulnánk később?

Miből eredne a boldogságunk?

És a legfontosabb mitől lennénk emberek?!

Egy fiú és egy lány lehetnek barátok,

de megtörténhet,hogy egymásba esnek.

Lehet csak egy időre, lehet rossz időpontban,

lehet, hogy túl későn, de az is lehet, hogy örökre.

A ferfiak olyanok mint a macska...ha simogatod fel all a farka.! : D

Amikor tíz okot keresek arra,

hogy miért nem kéne szeresselek,

akkor találok is annyit.

De amellett mindig ott lesz legalább egy ok,

amiért nem bírlak elveszíteni.

Tudod, ez a legnehezebb.

Hogy egyetlen nyavalyás ok mennyire felbolygat mindent.

Ne akard szabályok és korlátok közé zárni a Szerelmet. 
Ne akard megmondani hogyan és miként Szeressenek. 
Csak hagyd, hogy magával ragadjon
és becsüld meg mindazt, amit ad Neked. 
Sose felejtsd el viszont, hogy ez az állapot mulandó, 
mint ahogy minden más is a földi síkon. Délibábot kergetsz,
ha azt hiszed, hogy elérheted az örök Szerelmet.
Hisz a földi síkon nem létezik az a szó, hogy örökké.
Minden elmúlik egyszer, csak az időpont változik.
Ne akard tehát görcsösen birtokolni sem a társad, sem a Szerelmet.
Ehelyett becsüld meg és tiszteld mindaddig, amíg a Tiéd.
Ez az egyik legcsodásabb ajándék, amit az élet adhat... élj hát vele!

Próbáltál már félhomályban beszélgetni valakivel?
Nem a szerelmeddel, de akár a barátoddal is!
Mondjuk észrevétlenül leszállt az este, és besötétedett.
Érezted, hogy őszintébb lettél? 
Érezted, ha valaki villanyt gyújt, 
hirtelen megváltozik közöttetek minden? 
Nem a szemeteket, a lelketeket vakítja a fény!
Érezted, hogy a villany-fény valami meghittséget ver széjjel? 
"Jaj, oltsd el, olyan jó volt idáig sötétben beszélgetni!
" Sötétben a lélek könnyebben válik meztelenné."

Erős vagyok, mert képes voltam mosolyogni, miközben belül szétszaggattak.
Erős vagyok, mert képes voltam nevetni, mikor az utolsó álmom is szertefoszlott.
Erős vagyok, mert képes voltam egyben tartani magam, mikor apró darabokra törtem.
Erős vagyok, de nincs ember a földön, aki minden fájdalmat, bukást, kudarcot és kínt elviselne.
Így hát csak reménykedni tudok minden napban..

Szeretni annyit jelent, mint igazán érdeklődni valaki iránt,
figyelemmel fordulni felé. Tisztelni úgy, amilyen;
sebeivel, sötétségével, de képességeivel és rejtett adományaival is.
Hinni benne, hogy képes növekedni, akarni, hogy előre haladjon.
Bolondul remélni; 'Te nem vagy elveszett ember, tudsz növekedni,
szép dolgokat csinálni - én bízom benned.'
Örülni jelenlétének és szíve szépségének,
akkor is, ha még nem látszik.
Elfogadni, hogy mély és tartós kapcsolatot kössünk vele;
gyöngeségei és sebezhetősége ellenére.

Vannak pillanatok az életben; amiket soha nem lehet elfelejteni.
Vannak pillanatok, amelyek mint parányi tűk megakadnak
az ember húsában és idegszálaiban.
Amik oly élesen és mélyen vágódnak be az emlékezetbe,
hogy az idő sohasem tudja kimosni belőlünk.
Halk pillanatok ezek, csak a halk pillanatok fúródnak ilyen mélyre.
Az élet hangos, nagy pillanatait gyakran előszedi az ember,
minden alkalommal kiszínezi, átfesti, az érdekes,
nagy pillanatok lassanként megkopnak,
elhalnak a boros asztalok felett a szivarfüstben.
Csak azok a pillanatok az örökkévalók,
amiket nem lehet elmondani.
Ezek a kis meztelen pillanatok szemérmesen elbújnak a szívben,
így élik magányos életüket.

Rengeteg út van és rengeteg zsákutca.
Rengeteg lehetőség és rengeteg rossz döntés. 
Megyünk az úton, ami adatott, és néha megesik, 
hogy az ember lánya egyszerűen eltéved,
mert rossz sarkon fordul be. 
Nem érdemes azon rágódni, mi lett volna "ha.."! 
Meg kell keresni a helyes utat, és tovább kell menni.
Mindannyian a saját utunkat járjuk. És mi a cél? 
Hogy megvalósítsuk önmagunkat!

Ne menj a romok közé! Ne töprengj azon, hogy alakíthattad volna-e másképp a múltadat.
Legfőbb lelki erőd csak a megtörténtek vállalása lehet.
Fogadd el, hogy ami történt veled, amit cselekedtél, az a törvényed.
Ezért űzz messze magadtól minden megbánást, bűntudatot,
lelkiismeret-furdalást, minden olyan belső történést, szégyent, ami megaláz.

Nem az a baj, hogy a szavak üresek, hanem elfelejteni,
hogy mondani is lehet valamit..
Nem a hazugság a baj, hanem elfelejteni az őszinteséget ..
Nem szeretet nélkül élni a legnagyobb baj, hanem az,
ha elfelejtjük, hogy szeretettel is lehet ..
Nem az a legnagyobb baj, hogy szerelem nélkül szeretkezünk,
hanem ha azt is elfelejtjük, hogy szerelemmel is lehet.

A férfi szerelme színpompás virág,
A nő szerelme egy egész világ.
A férfi vágya sok rosszat letör,
A nőnek maga a tüske is gyönyör.
A férfi nyitott szemmel szeret,
A nő behunyja és mindent feled.
A férfi szerelme lázas dőre vágy,
A nő mindent adni vágy.
Óh a férfi áldozhat sokat,
De az oltárnál a nő az áldozat.
Lehet szerelme élete fele
Másik felével élhet nélküle
A nőnek szerelme lelkének fele
Az élete is kiröppen vele
A férfi csalódik s feled
A nő csalódik és akkor is szeret
Mily szegény a nyelv istene
Mindkettőnek egy neve van: SZERELEM!

A férfi szárnyaló sas! A nő daloló fülemüle.
A szárnyak meghódítják a teret, a dalok meghódítják a lelket.
A férfi templom, a nő oltár.
A templom előtt fedetlenül állunk, az oltár előtt térdre erszkedünk.
A férfinál véget ér a föld, a nőnél kezdődik a menyország!

Egy idő után megtanulod, hogy a
vonzalom nem azonos a Szerelemmel..
Kezded megérteni, hogy a Csók nem
pecsét, a Bók nem eskü.. Hozzászoksz,
hogy emelt fővel és nyitott szemmel
fogadd a vereséget; felnőtt
méltóságával, nem pedig egy gyermek
kétségbeesésével. S, ha már minden
terved a jelenre alapozod, megtanulod,
hogy valóban sokat kibírsz, hogy
valóban ERŐS VAGY..

Mindegy, hogy hányszor szeretünk az életünkben, egyszer,
kétszer vagy tízszer: az új szerelem mindig ismeretlen.
A szerelem vagy a pokol fenekére taszít, vagy a mennyországba röpít,
de egy biztos: valahova eljuttat. És nem utasíthatjuk vissza, mert
létünk alapfeltétele. Ha nem merjük elfogadni, éhen halunk
karnyújtásnyira a fától, amely hiába kínálja gyümölcsét.
Mindenütt a szerelmet kell keresnünk és vállalnunk kell,
hogy esetleg órákig, napokig vagy akár hetekig szomorúak
és csalódottak leszünk miatta. Mert abban a pillanatban, mikor
elindulunk keresni a szerelmet, ő is elindul,
hogy megtaláljon minket.

Amikor két ember megismerkedik,és flörtölnek elvannak egymással az egy jó játék….
aztán egyszercsak eljön az a pont ahonnan már nem játék az egész,
és azon kapod magad hogy szívvel-lélekkel benne vagy,
és már félted azt amid van,amit kaptál .

Kinyílni egy beteg világban: veszélyes. Finomnak lenni a durvához: fájdalmas.
Szeretni a közönyben és a gyűlöletben: gyötrelmes. Mitévők legyünk?
A válasz egyszerű, csak megcsinálni nehéz. Önmagunkon kell kezdeni.
Egy betegség akkor nem fertőz, ha erős az immunrendszerünk.
Ez nem azt jelenti, hogy nem leheljük be a baktériumokat, hanem azt,

hogy nem leszünk tőlük betegek. Nem kerülünk a hatásuk alá.
Minden adáshoz kell egy vevő is. Minden sugárzáshoz egy rezonancia.

Minden ’kívülről’ jövőhöz egy ’benső’ hangoltság. Csak ami belülről jön – mondja Jézus – az fertőz.
Ahol az ember erős, ott nem lehet megingatni. Ezért az igazi háborúság önmagunkban zajlik.
Aki lelkileg valóban rendben van, azt kívülről nem lehet megzavarni.
Nem tudod úgy kibillenteni az egyensúlyából, hogy ne szerezné vissza.