Sokat hibáztam

Sokat hibáztam.. hiszen én is ember vagyok
Cserébe az Élettől.. hatalmas pofonokat kapok
Fejjel mentem a falnak, hiába mondták: ne tegyem
Nem értették.. hogy csak a szívem hangját követtem
Ugrottam... S mindig csak kerestem a nagy választ
... Hogy mikor ad végre a boldogság, megnyugtató támaszt
Játszanom kell..? Nem állhatok örökké egy helyben..?
Még akkor sem.. ha valaki újabb sebet ejt a szívemen?
Igen.. Menni.. S reménykedve várni, hogy talán holnap
Mosollyal ébredhetek.. hiszen besütött az ablakon a nap..
Melyet eddig csak az árnyék fedett.. Sötét volt minden..
Nem álmodom tovább.. hiszen ide harcolni jöttem!
Az Életet nem próbálom megérteni.. okkal születtünk..
Okkal távozott valaki.. kit tiszta szívből Szerettünk
Van válasz mindenre.. csak észre kell venni a jeleket..
Még ha nehéz is.. bele kell törődni.. máshogy nem lehet
Ha hibákat követek el az úton.. amin nap-mint nap járok..
Ne bántson érte senki... Ígérem: Mindvégig ember maradok!

Lehet, hogy nem tudok mindent megadni Neked..
De egyet ígérek: Örökké fogom majd a két kezed
Nem tudom lehozni az égről a legszebb csillagot
Helyette a szívem.. mit örökre Neked adhatok
Őrzöm az álmod.. vigyázok Rád.. ameddig csak élek
Boldoggá foglak tenni.. s mindvégig csak egyet remélek
Hogy nem álom az egész.. mert soha nem éreztem
Eddig még azt, hogy ilyen szép is lehet az Életem
Ölelj át szorosan.. Hogy mit hoz a holnap nem tudhatom
Szeretném, ha veled tölteném.. majd az utolsó pillanatom

Letöröltem a könnyem

Letöröltem a könnyem, hogy láthassam: romba dőlt minden 
Elindultam előre... még ha másik úton is hagytam a szívem 
Meghallgattam a szavakat... azokat is amelyek úgy fájnak 
Mosolyogtam még akkor is... ha épp rossz napok járnak
Felálltam... ha az egész világ is összeomlott körülöttem 
Nem féltem akkor sem.. ha senki sem volt mellettem 
Kaptam egy esélyt... lehet, hogy a sorsom nem én írom
De jöjjön bármilyen akadály, harcolni jöttem és kibírom!

Kibírtam száz és több próbát,

Kibírtam száz és több próbát, átléptem megannyi akadályt. Nevettem, sírtam. Voltam boldog, és voltam szomorú. Hibáztam sokszor, de volt, hogy helyesen cselekedtem. S volt, hogy rosszul ítéltem meg embereket. Beleszerettem, s odaadtam a szívem olyan valakinek, aki azt sem érdemelte volna meg, hogy ránézzek. S aki a szívemért bármit megtett volna, volt, hogy észre sem vettem őt. Összetörtek, padlón voltam. Felálltam segítség nélkül, majd segítettem valakinek, aki szintén padlón volt. S volt, hogy épp egy ilyen személy taszított újból a földre. Újból felálltam, és képes voltam újra mosolyogni. Többször összetörték még a szívem, s emiatt volt, hogy zárkózott voltam. Voltam nagyszájú, és voltam félénk nyuszi. Voltak mélypontjaim, és voltak pillanatok, amikor mennyországban éreztem magam. De mindezek ellenére büszke vagyok magamra. Mert a hibáimmal együtt, mindig, minden pillanatban én voltam. És vállalom, amiket tettem, vagy nem tettem. Teljes mértékben, száz százalékban önmagamat adtam. Mind akkor, mikor a padlón voltam, mind akkor, amikor valakit felsegítettem onnan. És akkor is, amikor szerettem, pont úgy, mint amikor nevettem magamon.