Minden ember okkal lép az életünkbe.

A kérdés csak az, hogy nyitottak leszünk-e arra,

hogy ezt az okot felkutassuk, még akkor is,

ha a válasz, amelyre rábukkanunk nem minden esetben az,

amelyre éppen várunk.

Egyes emberek úgy adnak,

hogy örömet okoznak, mások úgy, hogy fájdalmat.

De mindkét esetben olyasmit kapunk tőlük,

amelyet késleltethetünk ugyan,

de elkerülnünk nem érdemes.

Légy türelmes és kitartó,

járj nyitott szemmel,

hisz olyan kincsre is bukkanhatsz egy embertársadban,

amely értékesebb bármely földi jónál.

A nők olyanok, mint a virágok:

ha erőszakkal akarod megnyitni őket,

kezedben maradnak a szirmok és a virág meghal. 
Mert csak a melegségtől nyílnak meg. 
Mert a szeretet és gyengédség együttese a nap egy nő számára. ...

Mert egy nő, ha érzi, hogy szeretik,

megnyílik, és odaadja az egész világát!

Kár, hogy az emberek csak a különbséget látják meg,
amely elválasztja őket egymástól.
Ha több szeretettel néznének egymásra,
azt vennék inkább észre, ami közös bennük.

Olyan nagyképűen, magabiztosan szoktunk ítélni!

Megvan a véleményünk: ez ilyen, az olyan.

Pedig dehogy tudjuk, milyen a másik ember!

Egy másik életből csak a felszínt látjuk, a jéghegy csúcsát.

De hogy mi is történt egy másik ember életében a születésétől kezdve mostanáig,

hogy mitől lett ilyenné, milyen terheket hordoz,

mennyi érték és szépség van benne, csak talán nem volt,

aki előcsalogassa, észrevegye - sokszor alig-alig sejtjük!

Hű barát az idő: felnyitja a szemeket,

meghozza a tisztánlátást;

tetté érleli a szándékot,

alkotássá emeli a gondolatot;

lecsöndesíti a szenvedélyeket,

elhamvasztja az indulatokat:

a vadat megszelídíti,

a mimózát fölbátorítja;

szétzúzza a lélek kőképződményeit,

lekapargatja a szív mészkőlerakásait

- aki látni s hallani tud, megérti üzenetét.

Ezt úgy nevezem: változás, a mindenkit fölemelő, előrelendítő erő.

Van, aki bizalmadba férkőzik, de nem a helyhiány miatt kerül ki onnan.

Kaktusznak lenni könnyű. 
Nyers erővel ellökni magadtól mindenkit. 
Vastag falakat felhúzni könnyű. 
De odaadni azt, ami vagy,
kinyílni a világra és megélni a saját teljességedet. 
Vállalni azt, hogy rád tapossanak...
Nos ehhez kell az erő.

Az igazság gyors fájdalma elmúlhatik,

de a hazugság lassú,

maró gyötrelme végtelen,

kiapadhatatlan fájdalom.

Vannak boldog könnyek,

fájó mosolyok,

mindig lesznek szerelmek,

míg a föld forog.

Az élet szép, de élni tudni kell,

az élet egy harc és benne győzni kell! 

Képesnek kell lenned arra,

hogy egyedül is elérd a boldogságot,

és képesnek kell lenned arra is,

hogy emberek között légy boldog.

Boldognak kell lenned a bensődben,

és boldognak kell lenned a kapcsolataidban is.

Gyönyörű otthont kell teremtened,

belül és kívül egyaránt

Az élet folyamatos tanulás,

és az egyik tantárgy,

amit meg kell tanulnunk:

az emberi kapcsolatok.

A világegyetem adja fel a leckéket.

Ha nem tanulunk meg egy leckét,

akkor azt újra feladja nekünk.

Néha osztályt ismétlünk ugyanazzal a személlyel,

néha pedig egy új emberrel, de a régi problémával.

Az élet néha fáj, mikor sírni volna kedvem de elnyelem a könnyem.

Az élet néha fáj, mikor a ki nem mondott szavak üvöltenek bennem.

Az élet néha fáj, mikor bolyongó lelkem lelkedre nem talál.

Az élet néha fáj, mikor szerető szívem a csendben érted kiált...

Az élet szép, bár sok a fájdalom,
S kibírni nehéz, ezt jól tudom.
Nem könnyű a csalódásokat elfeledni,
S az életet mindig újrakezdeni.
Mert a sok csalódás bennünk megmarad,
s félve éljük át a napokat...

Ha többféle út kínálkozik számodra és nem tudod, 
melyiket válaszd, semmiképp se bízd a döntést a véletlenre,
hanem ülj le és várj! Várj még és még!
Ne mozdulj, ne szólj, csak hallgasd a szíved, 
s mikor beszélni kezd hozzád, állj fel és menj, amerre visz!"

Egy ember méltósága nem azon méretik le, 
hogy hányan vannak körülötte, 
amikor sikeres, hanem azon,
hogy nem feledkezik-e meg a kezekről,
amelyeket akkor nyújtottak felé, 
amikor a legnagyobb szüksége volt rá.

Minden helyzetben megtalálod a kiutat,
még akkor is ha nem látod a sötétségben a kijáratot.
Te viszont fény vagy a sötétségben ami bevilágítja az utadat,
és rátalálsz arra az útra amit egész életedben kerestél.
És ha megtaláltad ezt az utat akkor boldogan mész előre,
mert tudod, hogy nincs számodra lehetetlen, vagy elérhetetlen.

Mindenütt akadnak kis zökkenők és csalódások, 

és mindnyájan hajlamosak vagyunk arra,

 hogy túl sokat reméljünk; 

de ha az egyik úton nem sikerül eljutni a boldogsághoz,

 az emberi természet másikat keres;

 ha az első számításunk téves, csinálunk egy másodikat; 

valahol mindig találunk kárpótlást."

Azt mondod, latod, es azt mondod erted, 

De azt, hogy miert van, megis ujra kerded. 
Kerestel, kutattal, s feltartal sok csodat, 

de nem talaltal tobbet, mint labnyomaid porat. 
Mert a szemeddel mindig a tavolt kutattad

 es a celokat mindig masoknak mutattad. 
Nem vetted eszre, hogy a vegtelen csodaja,

 benned van elrejtve, s nem a nagyvilagba. 
Nem. Nincs az utnak vege,

 csak a tukron at kell lepni,

 meg kell tanulnod most onmagadba nezni. 
Te, magad valtozz, hogy a titkok orok fenye felragyogjon benned

 es felebredjel vegre. 
Legy a csend mestere, bird tudatod szora

 Es a legmereszebb almok valnak majd valora..

Nehez nevetni

De nehéz nevetni mikor sírni kéne csillagokat hazudni

a beborúlt égre vidám nótaxóval verni fel a házat 

mikor lelkem mélyén ott lapul a bánat.

A konnyeknek szentseguk van

A könnyeknek szentségük van.

 A könnyek nem a gyöngeség jelei,

 hanem az erõé.

Választékosabban beszélnek,

mint tízezer nyelv. Az elsöprõ fájdalom,

 a mély bûnbánat és a kimondhatatlan szeretet hírnökei.