Aki engem egyszer
megkap, az megkap
egészen, de azt el is
veszem magamnak
egészen én is, én nem
vagyok se folytatás, se
jóvátétel, nem tűrök se
vetélytársat, sem emléket,
sem álmot, egy árnyékot
se tűrök el, jól vigyázzon,
aki engem szeret, és akit
én szeretek.
2012/07/07
Az elet neha faj
Az élet néha fáj,
mikor sírni volna kedvem de elnyelem a könnyem.
Az élet néha fáj,
mikor a ki nem mondott szavak üvöltenek bennem.
Az élet néha fáj,
mikor bolyongó lelkem lelkedre nem talál.
Az élet néha fáj,
mikor szerető szívem a csendben érted kiált..
mikor sírni volna kedvem de elnyelem a könnyem.
Az élet néha fáj,
mikor a ki nem mondott szavak üvöltenek bennem.
Az élet néha fáj,
mikor bolyongó lelkem lelkedre nem talál.
Az élet néha fáj,
mikor szerető szívem a csendben érted kiált..
Ne jatssz a tuzzel
Ne játssz a tűzzel!
Ne szeress, de ne is gyűlölj,
Nem kell félni a tűztől,
Nem éget meg, ha nem nyúlsz bele,
Ha fázol, átmelegít melege,
De ha belenyúlsz, csúnyán megéget,
Nem érdekli a személyed.
Én is ilyen tűzzel lángolok,
Ha nem nyúlsz belém nem bántok.
Leülhetsz mellém, hogy felmelegedj,
Mikor a jeges szél lehűti tested,
Vagy ha akarsz, el is olthatsz,
S ezzel egy életet is kionthatsz.
Ne szeress, ne gyűlölj, ne ismerj,
Ülj mellém, de ne játssz a tűzzel...
Ne szeress, de ne is gyűlölj,
Nem kell félni a tűztől,
Nem éget meg, ha nem nyúlsz bele,
Ha fázol, átmelegít melege,
De ha belenyúlsz, csúnyán megéget,
Nem érdekli a személyed.
Én is ilyen tűzzel lángolok,
Ha nem nyúlsz belém nem bántok.
Leülhetsz mellém, hogy felmelegedj,
Mikor a jeges szél lehűti tested,
Vagy ha akarsz, el is olthatsz,
S ezzel egy életet is kionthatsz.
Ne szeress, ne gyűlölj, ne ismerj,
Ülj mellém, de ne játssz a tűzzel...
Az elet olyan vicces
Az élet olyan vicces, nem?
Amikor azt hinné az ember,
hogy már mindent kigondolt,
amikor végre elkezd tervezni valamit,
lelkesedik érte, úgy érzi,
végre tudja, merre kell mennie,
az ösvények megváltoznak,
a jelek kicserélődnek, a szél másfelé fúj,
északból dél lesz, keletből nyugat,
és eltévedünk.
Olyan könnyű szem elől téveszteni az utat,
elveszíteni a helyes irányt.
Amikor azt hinné az ember,
hogy már mindent kigondolt,
amikor végre elkezd tervezni valamit,
lelkesedik érte, úgy érzi,
végre tudja, merre kell mennie,
az ösvények megváltoznak,
a jelek kicserélődnek, a szél másfelé fúj,
északból dél lesz, keletből nyugat,
és eltévedünk.
Olyan könnyű szem elől téveszteni az utat,
elveszíteni a helyes irányt.
Abonați-vă la:
Comentarii (Atom)