Néha annyira megrémülök..

Néha annyira megrémülök..
Megrémülök, mert érzem, hogy távol vagy,
valahol messze jársz már, de nem a szívem közelében..
Megrémülök ha nem figyelsz rám,
ha ellöksz magadtól,
megrémülök ha mindig csak második vagyok..
Megrémülök minden egyes bántó szónál,
megrémülök minden apró mozdulatnál.. 

Vannak pillanatok amikor egig emelsz..

Vannak pillanatok amikor egig emelsz.. 
Erzem a szerelmed es a boldogsagtol a szivem is mosolyog.. 
Azt gondolom ennel jobb mar nem johet, veled vagyok teljes,
veled vagyok onmagam, veled vagyok tokeletes.. 
Csak veled letezem..
Semmi mas nem szamit ilyenkor csak a pillanat, hogy veled lehessek..
A külvilag megszunik es talan ilyenkor barmit elhinnek neked.. MINDENT.
Mert megbabonazol, bortonodbe zarsz, magaddal viszel.. 
De nem ellenkezem.. Vigyel olyan messze amennyire messze csak tudsz.. 
Nekem nem szamit hova viszel, milyen helyre csak az a fontos, 
hogy egyutt vagyunk..
Hogy MI vagyunk..
De semmi szep nem tart orokke ahogy ez sem.. 
A masik pillanatban megint osszetorsz.. Hogy mivel? 
Legfokepp azzal, hogy elrejted elottem amit erzel.. Nem erzem.. 
Es hirtelen minden annyira ures lesz..
Eltunik

 a szerelem varazsa..

Mar nem ragyog ha csak en mutatom ki..

Es ilyenkor osszetorten konnyebb megsebezni.. 

Egy szoval, egy erintessel barmivel.. 

Mert ilyenkor a vagy felemeszt..

Vagyom arra, hogy erezzem, hogy olelj meg, hogy csokolj meg, 

hogy sugd a fulembe, hogy csakis en kellek.. 

De felreloksz, megsebzel majd osszetorsz.. 

Belul tudom, hogy erzed meg, hogy meg eg a lang.. 

De nehez hinni, ha nem erzem, ha nem szarnyalok.. 

A szerelem varazsa nelkul minden szurke es egyszeru...
Nem tudod milyen nehez ilyenkor ujra hinnem.. 

Nem elted meg at mennyit kell kuzdenem, hogy ujra felalljak.. 

Ne mutasd meg mennyire jo veled, hogy ne fajjon.. 

Vagy dontsd el; szeretsz ugy ahogy csak a batrak teszik,

vagy a buszkeseged miatt elveszitesz.. A dontes a tied!

Tudom hogy hiaba remenykedem

Tudom, hogy hiába reménykedem..
Minden amivel áltatom magam hamis..
Semmi valóságos nincs a csókjainkban,
az emlékeinkben, a tiltott öleléseinkben,
az elfojtott mosolyainkban..
Egyetlen igaz dolog kettőnkben a tekintetünk amivel egymásra nézünk..
Amivel erőt adsz nekem minden egyes nap..
Amivel égig emelsz, amivel megölsz,
amivel megfojtasz, amivel mindig okot adsz..
Okot adsz, hogy holnap is őrülten keressem tekinteted..
És én keresem is, pedig tudom, hogy csak játék neked..