Nekem nem kellenek ígéretek,
vagy túlzó szavak. Pontosan látom, ha nem igaz. Nem kell, hogy minden percben
rajtam járjon az agyad. Tedd a dolgod, éld az életed. De mikor újra
találkozunk, add nekem a maximumot. Beszélj, érj hozzám, csókolj, perzselj a tekinteteddel,
égess a simogatásoddal. Már türelmes vagyok. Nem sürgetek semmit. Várok, akire
érdemes. Akiért megéri harcolni. De ugyanezt a kitartást szeretném érezni a
másik oldalról is. Nem baj, ha nem, akkor megyek tovább. Már megtanultam hogyan kell elengedni azt, aki nem érdemes a
figyelmemre. Már erős vagyok. Tisztában vagyok önmagammal. Hibáimmal és
értékeimmel egyaránt. Ismerem céljaim, vágyaim, elvárásaim, értékrendem. Ezek
szerint megyek és harcolok. Viszont már nem elvakultan, bármi áron. Csak és kizárólag
azért, aki szintén hajlandó értem tenni. Megadom az időt, a teret és a
lehetőséget is. Csak rajtad áll mit kezdesz vele. És leginkább rajtad áll,
tőled megkapom-e ugyanezeket.
