Megbocsatottam a megbocsathatatlant,

megprobaltam potolni nelkulozhetetlen embereket

es elfeledni az elfeledhetetleneket.

Sokszor cselekedtem indulatbol,

okoztam csalodast es csalodtam olyanokban

akiktol sosem vartam volna. 

Oleltem, hogy vedelmet nyujtsak

es nevettem mikor mar nem birtam tovabb. 

Szereztem orok baratokat.

Szerettem es szerettek,

de sokszor el is utasitottak.

Elofordult olyan is, hogy szerettek,

de en nem tudtam visszaszeretni.

Repkedtem a boldogsagtol, habzsoltam a szerelmet,

eskudtem orok huseget, de volt,

hogy teljes erovel mentem fejjel a falnak.

Sirtam zenehallgatas,

vagy fenykepalbum lapozgatesa kozben

es felhivtam valakit csak azert,

hogy halljam a hangjat.

Neha eleg volt egy mosoly, 

hogy szerelmes legyek. 

Sokszor ereztem meghalok a vagytol

es feltem elveszitek valakit aki nagyon fontos szamomra,

a vegen megis elvesztettem.

DE tuleltem! 

Es meg most is elek!

Az eletet nem csak tulelem

es Neked sem ajanlom, 

hogy ezt tedd. Elj! A harcba elszantan kell menni,

az eletet szenvedelyesen atolelni, 

emelt fovel veszteni es mereszen gyozni,

mert a vilag a batrake es az elet tul sokat er ahhoz,

hogy jelentektelenne valjon.