Boldogsag termeszetesen nincsen abban a leparolhato,

csomagolhato, cimkezheto ertelemben,

mint ahogy a legtobb ember elkepzeli.

Mintha csak be kellene menni egy gyogyszertarba,

ahol adnak, harom hatvanert, egy gyogyszert,

s aztan nem faj tobbe semmi.

Mintha elne valahol egy no szamara egy ferfi,

vagy egy ferfi szamara egy no,

s ha egyszer talalkoznak, nincs tobbe ferre ertes, 

sem onzes, sem harag, csak orok deru, allando elegultseg,

jokedv es egeszseg.

Mintha a boldogsag mas is lenne,

mint vagy az elerhetetlen utan.

Legtobb ember egy eletet tolt el azzal,

hogy modszeresen, izzadva,

szorgalmasan es ernyedetlenul keszul a boldogsagra.

Terveket dolgoznak ki, hogy boldogok legyenek,

utaznak es munkalkodnak e celbol,

gyujtik a boldogsag kellekeit,

a hangya szorgalmaval es a tigris ragadozo mohosagaval.

S mikor eltelt az elet, megtudjak,

hogy nem eleg megszerezni a boldogsag összes kellekeit.

Boldognak is kell lenni, kozben. S errol megfeledkeztek.