Az emberi élet csak egy porszem az évmilliókhoz képest.
Meg kell becsülnünk, ki kell használnunk,mert csak egy lehetőség adott. 
Olyan sok szép pillanatot mulasztunk el és sokszor már későn sóhajtozunk,
hogy miért hagytuk elillanni. Jó lenne sokáig élni és idősen mesélni az életről,
arról ami szép volt benne. Hogyan simogatta a tavaszi szél az arcunkat,milyen virágillat keringett a levegőben,hol talált ránk az igazi boldogság,hogy éltük meg a csalódásokat és hogy cselekedtünk,mikor válaszút elé állított bennünket az élet. 
Talán néha rossz a kedvünk,de holnap új nap jön és nagyon örülünk az életnek.