Az a fajta lany voltam

Az a fajta lány voltam, aki bármikor beleszeretett olyan srácokba, akiket alig ismert. Aki bármikor elhitte, ha valaki azt mondta neki, szeretlek! Az a fajta lány voltam, aki mindig szeretett, aztán mindig összetört. Az a fajta lány voltam, aki hagyta, hogy másoktól függjön, hogy épp szomorú, vagy boldog. Aki közel merte engedni az embereket a szívéhez...és mindenkinek megmutatta önmagát...És emi

att gyakran sírva aludt el. De megváltoztam. Már nem vagyok az a lány, akit bárki csak úgy összetörhet. Már nem sírok esténként, nem megy. Túl sok volt a hazug mosoly...olyan sok, hogy néha már én is elhiszem, hogy minden rendben. Már nem vagyok az a szerelmes típus...sőt...már nem tudok szeretni. Többé nem bízom az emberekben...túl sok volt a csalódás. Már mindennap álarcot húzok...szép, mosolygós álarcot, és játszok...mintha csak egy színpad közepén lennék. Nem érzek, nem szeretek, nem reménykedek, nem bízok, nem fáj semmi, de nem vagyok boldog. Semmit sem érzek. És senki sem ismer. Egy dolog maradt meg nekem..a vágy. Vágy egy olyasvalaki után, aki megfogja a kezem, kiragad ebből a sötétségből, és aki mellett újra önmagam lehetek. Aki nem teszi fel ugyanazokat a hülye kérdéseket, csak a szemembe néz, és meglát mindent, ami bennem van. Mindent, ami én vagyok...aki szép lassan az arcomhoz nyúl, és leveszi rólam az álarcot, rám mosolyog, és visszahozza a szívemet. 

Mi-e frica

Mi-e frica...mi-e frica de umbre carora nu le vad inceputul si sfarsitul,mi-e frica de vorbele carora nu le inteleg izvorul,mi-e frica de ura care curge de multe ori in jurul meu,mi-e frica de colbul asezat in palme ce mangaie inselator,mi-e frica de orele ce curg nefiresc de repede,mi-e frica de anotimpurile nebune traversate de mine cu un supersonic in picaj,mi-e frica de vantul iscat de ceea ce

 as putea sa zic si tac,mi-e frica de lucruri ascunse in intuneric ,pipaite de mine prin mazga ce pare lipicioasa si cleioasa,mi-e frica de trepte urcate in graba,acele trepte care duc spre ispita,mi-e frica de Omul-negru din copilarie,mi-e frica de timpul ce trece suierand ca acceleratul....mi-e frica de Frica...Dar nu mi-e frica sa traiesc toate astea...incerc s-o inving!

Cotrobaind prin colturile inimii

Cotrobaind prin colturile inimii....
Am gasit amintiri frumoase prafuite de uitare,am gasit vise sfarsite inainte de a fi incepute,
am gasit sperante inutile inotand amarnic in lacrimi uscate de mult sterse cu un colt de servetel strivit intre degete framantate,
am gasit chei pentru a merge mai departe prin colbul vremii....
Am ales din toate cheile una mare crezand ca pot deschide toate usile
si cand nu se potriveste ma intorc cotrobaind in inima cautand cheia potrivita...
si speranta ca voi reusi.

Intre cioburi de vise

Intre cioburi de vise exista pasii mari ai realitatii pe care verticalitatea ta de om nu-ti da voie sa-i traversezi decat sacrificand cea mai mare parte din vise...de multe ori te opresti pe marginea timpului si privesti in abisul inimii si-ti privesti disperat framantarea intre a face si a nu face...si faci din nou pasul mare al realitatii tarand visul totusi dupa tine...ca o ancora ce incearca din toate puterile sa se agate de ceva...

Az a fajta lany voltam

Az a fajta lány voltam, aki bármikor beleszeretett olyan srácokba, akiket alig ismert. Aki bármikor elhitte, ha valaki azt mondta neki, szeretlek! Az a fajta lány voltam, aki mindig szeretett, aztán mindig összetört. Az a fajta lány voltam, aki hagyta, hogy másoktól függjön, hogy épp szomorú, vagy boldog. Aki közel merte engedni az embereket a szívéhez...és mindenkinek megmutatta önmagát...És emi

att gyakran sírva aludt el. De megváltoztam. Már nem vagyok az a lány, akit bárki csak úgy összetörhet. Már nem sírok esténként, nem megy. Túl sok volt a hazug mosoly...olyan sok, hogy néha már én is elhiszem, hogy minden rendben. Már nem vagyok az a szerelmes típus...sőt...már nem tudok szeretni. Többé nem bízom az emberekben...túl sok volt a csalódás. Már mindennap álarcot húzok...szép, mosolygós álarcot, és játszok...mintha csak egy színpad közepén lennék. Nem érzek, nem szeretek, nem reménykedek, nem bízok, nem fáj semmi, de nem vagyok boldog. Semmit sem érzek. És senki sem ismer. Egy dolog maradt meg nekem..a vágy. Vágy egy olyasvalaki után, aki megfogja a kezem, kiragad ebből a sötétségből, és aki mellett újra önmagam lehetek. Aki nem teszi fel ugyanazokat a hülye kérdéseket, csak a szemembe néz, és meglát mindent, ami bennem van. Mindent, ami én vagyok...aki szép lassan az arcomhoz nyúl, és leveszi rólam az álarcot, rám mosolyog, és visszahozza a szívemet. 

Ha kimondod

Ha kimondod, hogy szeretsz én némán, hallgatok
Annyi mindent mondanék de végül nem tudok
Kérded tőlem: mondd mi bánt?de én hallgatok tovább
Hogy is mondanám meg hogy,milyen boldog vagyok veled
Lehajtom a fejem jajj...meg ne lásd szemembe könny remeg
Mert kettőnk közzül én vagyok az ki jobban szeret!!

A boldogsag egy hajszal

 Szomorú vagy, magad vagy, és úgy érzed, dől a ház,
egyszer csak kopogtatnak, s ott áll, akire vársz.
A boldogság egy hajszál,egy szó, egy mozdulat.
Csak mozdulj meg, csak szólj már, csak el ne hagyd..