Megtanultam, hogy a tüske ott marad az ember szívében,
A sok hülyeség után úgy éreztem teljesen kiégtem.
De miért nem tudom elmondani anélkül, hogy ne fájjon?
Talán mert valahol nem akarom, hogy kettőnk útja elváljon...

A csillagos égbe suttogom neved, rád gondolok, s könnyes lesz a szemem. Szomorú a szívem, ajkam elnémul, szeretlek téged kimondhatatlanul.Ha azt kérdezné most tőlem valaki Mondjam meg, mit jelentesz nekem?! Egy pillanatra zavarba jönnék, S nem tudnék szólni hirtelen! S nagy sokára mondanám halkan Semmiség, csupán Az életem, S nem venné észre rajtam senki sem, Hogy könnyes lett a szemem!