Igazabol nem banom

Igazabol mar nem banom,hogy az elet igy pofara ejtett.Rajottem,hogy celja volt ezzel.
Nem birta nezn azt a fajta naivitast ami belolem aradt.Hittem az embereknek,mi tobb:
megbiztam bennuk.Hiszen mert ne tettem volna?Azt hittem mindenki jot akar a masiknak
es szem eltot tartja az erzeseit.De nem.Az emberek ketszinuek es ott rugnak a masikba ahol tudnak.
Olyan pofont kaptam az elettol,hogy biztosra vettem: ebbol nem allok fel.Aztan teltek a napok,a hetek
es osszeragasztottam a szivem.Most egy kodarab dobog a mellkasomban szemernyi naivitas nelkul.
Sikerult felallni a padlorol es erosebb lettem mint valaha.Nem hiszek es nem bizom az emberekben,de
elindultam egy uton..Az uton ahol megtalalhatom az igazi onmagam!

Abba bizz

Abba bizz,aki meglatja benned : a szomorusagot a mosoly mogott,
a szeretet a harag mogott,es szavakat a hallgatasod mogott.

Amig merlegeljuk

Mindaddig, amíg azt mérlegeljük, hogy egy ember mennyire méltó a szeretetre, összetévesztjük, mit ér az élete és mit érnek a tettei. Némely tettet kevésbé kell szeretnünk, mint másokat.
De a szeretet ennél többet kíván meg tőlünk. Akármennyire elhibázott egy ember élete, akármilyen lehangolóak a tettei, attól még az az ember éppúgy megérdemli a szeretetet, mint te vagy én.