Mindenki serul elete folyaman.

Azonban az a tapasztalatom,

hogy manapsag sokan allandoan sebeik korul forognak.

El bennunk a vagy,

hogy gyermekkorunk osszes seruleseit felfedjuk,

hogy aztan feldolgozhassuk oket.

Ugy gondoljuk, minden sebet el kell tuntetnunk,

mindent, ami bennunket betegge tesz, ki kell radiroznunk.

Am ez az ut zsakutcaba vezet.

A helyes ut az, ha megbekelunk serelmeinkkel. 
A sebeket ertekkent fogom fel.

Ott, ahol megsebzett vagyok,

ott vagyok erzekeny az emberek irant.

Jobban megertem  oket. Sot mi tobb: ahol sebzett vagyok,

ott kerulok erintkezesbe sajat szivemmel, igazi enemmel.