Isten egyik ajándéka

Sokszor felmerül egy kérdés: -Miért engedi meg az Isten, hogy találkozzunk, ha azután nem engedi, hogy együtt legyünk?! A válasz: -Egy hatalmas ajándékot kapunk ezzel! Ha nem pusztulunk belé, akkor többé már nem lesz bennünk félelem, sem pedig fájdalom, hanem megtanuljuk tisztán hallani a Napkelte muzsikáját. És a legszebb dolog az egészben, hogy ha kell, mindezt képesek leszünk eldobni azért, akit teljes szívből szeretünk!!!

Tökéletes kör

Míg egyesek élete tökéletes kört formál, mások sorsát nem láthatjuk elöre, s nem érthetjük meg soha. Utam során értek vesztességek, de közben megértettem, miért érdemes élni, s olyan szerelemben volt részem, amiért csak hálás lehetek! Vele újrakezdödött az életem, s azt hittem véget ért, amikor már nem kellettem. Azt hittem, hogy az emléke tart majd életben. Tévedtem. Rájöttem, hogy ha ki merem tárni a szívem, újra szerethetek, bármekkora is a fájdalom! Rádöbbentem, hogy csak fél életet élek, ez megrettentett és fájt. Nem tudtam, hogy mekkora szükségem van Rá, amíg el nem taszított. Ekkor valami meghasadt idebenn. De most boldog vagyok, mert igazán, és az igazit szerethettem életemben, és ezt csak Neki köszönhetem! És most már készen állok várni, amíg csak kell, amíg megérint újra..

Néha vidám vagyok, örült és vicces, néha csöndes, nyugis és visszahúzódó. Néha nagyon vágyom rá, hogy velem legyen valaki, néha élvezem, hogy egyedül vagyok. Néha azt szeretem, ha hangosan szól a zene, néha jó a csönd is. Néha nagyon boldognak érzem magam, néha teljesen elveszettnek. Néha szeretem a színes dolgokat, néha csak a fekete tetszik. Néha a saját világomban élek, néha rájövök, hogy amit elképzeltem, sajnos nem létezik. Szereztem olyan barátokat, akikről soha nem gondoltam volna, hogy egyszer a barátaimnak fogom hívni őket, és veszítettem el olyan embereket is, akikről soha nem gondoltam volna, hogy ma már nem lesznek mellettem. Szerettem olyat, aki nem viszonozta, és szerettek olyanok, akiknek én nem tudtam viszonozni a szeretetet. Voltam hű és hűtlen, hol gazdag voltam, hol nagyon szegény, voltam bátor, bár néha féltem, de soha senki ne mondja rám, hogy nem az álmaimnak éltem!

Egy oltalmazo orangyal

Mindenkinek van egy oltalmazo orangyala, aki vigyaz rea. Sohasem tudhatjuk, hogy eppen milyen alakot olt, hogy kinek az arcat festi magara. Egyszer egy baratet, maskor egy kisgyermeket, de soha ne hagyd, hogy a latszat megcsaljon, hisz, olthet barmily gyamoltalan alakot, erosebb o minden hatalomnal. S megsem azert kiser folyton el, hogy helyetted vivja meg csataidat, hanem, hogy amikor remenyvesztve a porba hullsz, a fuledbe sugja, -Eros vagy, s hatalmad van az altalad teremtett Vilagok felett! S, amikor majd megalazottan, a sarbol felemelkedve, a fuleidbe hallod csengeni e szavakat, dobbenten kerded magadtol, hogy akkor, -Ki segit, hogy eletunkkel tisztelegjunk a szeretet elott?! Ki mondja meg, hogy kinek s miert lehetunk halasak, s h kinek a kezet foghatjuk meg, s bizhatjuk ra az eletunket, s kinek hihetjuk el, hogy a szerelme orok es igaz?! Ki tanit meg ra, hogy mi a valosag, s hogy mi a nevetseges hazugsag?! Ki beklyoz meg bennunket, s ki hordozza szabadsagunk kulcsat?! Hat senki.. Csak mi magunk!!!