Nem
mindig tudom megmondani, mi tart bennem bezarva, bebortonozve, szinte
eltemetve, de megis erzem a bizonyos hatarokat,
bizonyos kapukat. Bizonyos falakat. Mindez képzelet lenne, fantázia? Nem
hiszem. Aztán felmerül bennem a kerdes: Istenem! Sokaig tart ez meg, mindig,
mindorokkon orokke? Tudom, mi szabadit meg a fogsagbol? A melyseges, komoly
szeretet. Ha vannak baratok, testverek, szeretok, ez nyitja meg termeszetfeletti
hatalommal, magikus erovel a bortont
