Nincs allandoan

Nincs állandoan meletem de mégis mindig tudja mivan velem.
Rám néz és ránzek, sokszor a szavak is szükségtelenek,
hisz a gondolataink már egyek,ilyen ha egy igaz barát áll melleted!

Abban a szerelemben

Abban a szerelemben, amely arra hivatott, hogy tartós legyen,
a hazugságból az igazságba való átmenet a legnehezebb.
Az elején álarcban és díszköntösben mutatkozunk be egymásnak,
de elérkezik az a pillanat, amikor olyanoknak kell mutatkoznunk,
egészen pőrén, amilyenek valóban vagyunk.
Ez itt a nagy bökkenő, s ebbe csaknem valamennyien belebukunk.

Ahelyett, hogy vennék Neked valamit,

amit szeretnél, valami olyat adok Neked,

ami az enyém, ami tényleg az enyém.

Egy ajándékot. Valamit, ami jelzi,

hogy tisztelem azt az embert,

aki itt ül velem szemben, és arra kérem,

hogy értse meg, mennyire fontos, hogy vele lehetek.

Most már van valamije, ami egy kicsit én vagyok,

van belőlem egy darabkája.

Ha lehetne még jobban szeretni,
én még jobban szeretnélek,
ha lehetne még többet tenni,
én még többet tennék érted.
Ha lehetne virággá válni
illatommal elbódítanám a lelkedet.
Ha lehetne álomszárnyon szállni,
én mindig ott lennék veled.
Ha lehetne kérni a sorstól,
én a legjobbat kérném neked.
Ha szerelmem védelem volna,
sosem árthatnának neked.
Ha lehetne még többet adni,
én mindenem odaadnám neked,
ha lehetne örökké élni,
én örökké élnék veled

Vannak kérdések, amikre nincsen válasz.

Ez egy változó világ,

és mi magunk vagyunk a legfurcsább változás.

Rengeteg behatásra reagálunk.

A jövőnk folyton újrarendeződik.

Van viszont egy akadály, amitől meg kell szabadulnunk.

Ez megköveteli tőlünk,

hogy megtegyünk egy brutális dolgot,

hogy legdrágább, legforróbb vágyaink ellenében cselekedjünk..

De kénytelenek leszünk megtenni.

Kozelrol nezve egyikunk sem szep.

Ha lehull alarcunk,szembesulunk a meztelen valosaggal.

Ami kello tavolsagbol a legszebbnek latszik,kozelrol az a legmegdobbentobb.

Igy van ez a lelkunkkel is.

Ritkan oltozik unneplobe.

Egy-egy szinjatel rovid idejeig osszeszedjuk magunkat.

Felszinre hozzuk jobbik enunket,arcunk es lelkunk fotozhatova valik.

Csak az lat minket igazan,akivel elunk.

Elviselhetetlen,hogy valaki ennyire lasson minket.

Sot,belenk lasson es ott legyen mindig.

Es roppant nehez,hogy ha szettorik a latszat,ne veszitse el azt az arcunkat,

melyet valaha megszeretett,s amelyet talan mi is szeretunk magunkban.

Ha volnál két kar, mi csendben átölel,
Ha volnál szerelem, s jönnél oly közel
Hogy lehullna álarcom, mi védelmez,
Látnád lelkem, s eltűnne félelmem...

Ha majd találkozol a boldogsággal, kérd meg,
hogy engem is keressen fel,
s azt is mond, hogy nélküled ne jöjjön el!

A szeretet az a kulcs,

amellyel barmilyen sziv kincseskamrajat kinyithatod.

Csak rajtad mulik,hogy mikor teszed a kulcsot a zarba!!!!

Ne tekints hátra, ne vájkálj a múltban,
mert ami elmúlt, elmúlt.
És ne aggodalmaskodj a jövő miatt, mert az messze van.
Élj a jelenben és tedd olyanná,
hogy érdemes legyen visszaemlékezni rá.

A szeretet nem azért van ingyen, mert nem ér semmit, hanem azért, mert megfizethetetlen..

Nincs ezen a földön sem boldogság, sem boldogtalanság,
a két fogalmat csak összehasonlítani lehet.
Csak aki a legnagyobb fokú boldogtalanságot átérezte,
az tudja átérezni a legnagyobb boldogságot is.

Konnyen itelkezunk

Könnyen ítélkezünk mások felett, de ha
jobban belegondolnánk, hogy
emberek mit miért tesznek talán még
meg is érthetnénk őket. Ha
átgondolnánk vajon mi "az adott

helyzetben" mit tennénk talán nem
ítélkeznénk. Mindenki hibázik és
mindenkinek a saját hibáját kéne
értékelnie és nem a másik életével
foglalkozni és talán a világ is jobb
lehetne amiben élünk. Sokszor
őrültséget kell tennünk ahhoz, hogy
boldogok lehessünk. És sajnos nem
élhetjük le úgy az életünket, hogy ne
okoznánk fájdalmat másoknak, még ha
nem is szándékosan. Nincs olyan
ember a földön, aki tökéletes lenne!!!!És
mielőtt mások felett ítélkezel kérdezd
meg magadtól, hogy van-e jogod bárkit
is bírálni?!