Szeress, de ne teperj!

Szeress, de ne teperj! Ölelj, de ne szorítsd ki belőlem a levegőt! Mondd ki, de ne esküdözz! Ne ragaszkodj hozzám, ne érezzem, hogy nélkülem nem tudsz élni! Ne függj! Tudj élni nélkülem, ahogy én is nélküled, még ha egy kicsit bele is halnánk… Egyszerűen csak döntsd el, hogy igen, velem akarsz lenni. Hogy velem akarod megosztani életed minden különleges és kevésbé különleges pillanatát. Mert ez a döntés, a legnagyobb és legromantikusabb dolog, amit adhatsz nekem. Ez számomra a legfőbb bizonyíték. Nem akarlak kifordítani, nem akarok Rád láncot tenni. Semmi mást nem akarok, mint meghagyni Téged olyannak, akibe beleszerettem. Azt akarom, hogy mellettem AKARJ maradni szabad akaratodból. Kövesd az álmaidat, legyenek saját céljaid, légy önmagad… csak csinálj helyet nekem az életedben… és örök társad, örök cinkosod leszek. A szerelem nem azt jelenti, hogy egymáshoz láncoljuk magunkat, a szerelem az a szabadság – annak a szabadságnak kellene lennie –, amit nem egyedül, hanem együtt élünk át.

A bizalom

Van a bizalom. Ami annyira jó. Annyira jó bízni, feltétlenül bízni valakiben. Egy valakiben. Akivel minden érzést, minden titkot, ami benned van, megoszthatsz.Akinek elmondhatod mindazt, ami öröm, ami fáj, mindazt, ami hozzá köt. Akinek a szemébe nézhetsz, és a biztonságot látod benne. Azt a biztonságot, amit mástól nem kaphatsz meg. Annak a biztonságát, hogy nyugodtan rábízhatod az életed. De van másféle bizalom is. A légtornász bizalma. Amikor nem nézhetsz a másik szemébe, nem szólhatsz hozzá. Csak abban bízhatsz, hogy a kéz ott van. És amikor szükség lesz rá, megfoghatod. Ez a légtornász bizalma. Nem látod, de tudod, hogy ott a kéz. A világ forog körülötted, de bízhatsz abban a kézben. Vakon bízhatsz. Mert ott van. Mert rád vár. És eléred. Van ilyen bizalom.