Mosoly alá temetem arcom,
nem
láthatják bánatom.
Belül sír egy szív,
barátról álmodik.
Mennyi magány, s
fájdalom,
nincs kinek elmondanom,
nincs kivel megosztanom.
Oly nehéz e terhet
egyedül cipelni.
Lássátok hamis mosolyom,
álarc, melyet viselek.
Senki nem
láthatja, mennyire fáj az élet.
Vidám vagyok és nevetek,
de lelkemben égnek a
sebek.
Niciun comentariu:
Trimiteți un comentariu