Vannak emberek

Vannak emberek akiket nem lehet elfelejteni.Akik hagynak a lelkunkben egy fajo lenyomatot.Egy sebet,aminek a fajdalmat elnyomhatja ugyan az elet tovabb folyasa:a nevetes,a virag illat,a napfeny,a kedves emberek,akik korul vesznek.De melyen a lelekben az a seb sosem heged be.

Tuzforro szivem

Újjá születek minden nap,
Mert aki voltam, elhamvad.
Tűzforró szívem lángja ég,
Átjárva a világ ködét.
Lobogva hív a messzeség,

Amíg el nem jutok eléd.
Könnyel gyógyítom sebedet,
Nem számít, fáj-e elégek.
Kutasd a zordon szirteket,
Alkoss új földet és eget,
Szél söpör, mint falevelet,
Tűz szárnyán újra éledek.
Tegnap, ki voltam, por lett rég,
Szíved mélyében ébrednék.

Sotet erzelem

Elbuktam, eme sötét érzelem mentes világban elhunytam, 
Kihasználó emberek árnyékától mindig elfutottam.
Nem marad hát csak a búcsúszó, idáig jutottam,
Nem volt más ami éltetett csak a szeretet, amit mindig koldultam.
Büszkén roskadok most magamban, mert tiszta szívvel szerettem,
Ami jót kaptam, hűen őriztem emlékeimben, soha el nem feledem.
Ennek is vége mint a világon mindennek, nehéz ezt a terhet cipelnem.

Minden nap

Minden egyes új nap új hazugságok garmadával köszönt be, de mind közül azok a legrosszabbak, amiket magunknak mondogatunk elalvás előtt. Amiket belesuttogunk a sötétbe, próbálván meggyőzni magunkat, hogy boldogok vagyunk, hogy ő boldog, hogy megváltozhatunk, vagy hogy ő változtat a döntésén, azzal hitegetjük magunkat, hogy képesek vagyunk együtt élni a bűneinkkel, vagy hogy képesek vagyunk ő nélküle élni. Igen minden este elalvás előtt hazudunk saját magunknak kétségbeesetten és elszántan remélve, hogy mire jő a reggel minden valóra, válik.

Pillango

Kis pillangó száll a réten, a szárnya ragyog a fényben.
A pillangó szíve nehéz, néha olyan távoli a lét.
Párját keresi szüntelen, kivel a lelke egybekel.
Kicsi pillangó repülj, repülj, a szívedbe öröm kerül!
Párod vár a rét végében, egy csodás virág kelyhében.
Repülj, repülj, tova szállj! Oda ahol a boldogság rátok vár!

Valaki

Ha valaki valaha is fontos volt az eletunkben,azt nem hagyjuk elmenni nem?Ha annyira szeretunk nem hagyjuk,hogy csak ugy kisetaljon az eletunkbol,feldobja az emlekeinket es uj eletet kezdjen nelkulunk.Ha az egyik szemely is fontosnak tartotta a masikat kuzd erte a vegsokig.De van az a resz,mikor mar nincs ertelme a kuzdelmeknek,a szep szo nem segit,az eroszak meg csak ront a helyzeten.Aztam jonnek a szurke reggelek,jon az a perc mikor mindehol ot latod,jonnek a regi emlekek mikor melleted volt mikor szukseged volt ra.Mint egy film,teljesen olyan volt,minden benne volt,izgalmak,romatika,vicc.Aztan ez a sok szep dolog ugy szallt el mind a kodfelho.

Nèha nem is kell sok hogy az àlmok valòra vàljanak.csak megkell làtni a valòsàgban az àlmot!

Csillag

Éjszaka majd fölnézel a csillagokra. Az enyém sokkal kisebb, semhogy megmutathatnám, hol van. De jobb is így. Számodra az én csillagom egy lesz valamerre a többi csillag közt. Így aztán minden csillagot szívesen nézel majd... Mind a barátod lesz.

Bucsu nelkul

Eloltom a tüzet, pakolok s vándorlok tovább
Rájöttem, itt sincs helyem mások döntnek helyettem
Eltaposom a parazsat, nyomom sem maradjon
Füstjét az idő szele úgyis széthordja majd
Ez sem az én világom, megkeresem botomat
S tovább állunk mi ketten a csillagok alatt
Elmegyek, búcsú nélkül, engem senki ne sirasson
Ne sírjanak miattam, nem azért voltam itt.
Sírok én helyettük eleget, ezt legalább senki nem látja
És tűnhetnek erősnek, mint szeretnék
Én Tudom gyengeségüket!

Vannak dolgok

Vannak dolgok, amiket nem akarunk, hogy bekövetkezzenek, de el kell fogadjuk őket. Dolgok, amikről nem akarunk tudni, de meg kell tanulnunk őket. És emberek, akik nélkül nem tudunk élni, de el kell engedjük őket.

Mi az elet

mi az élet, ha nem az álom keresése, az álomé, hogy valaki azt mondja: igazából, teljes szívből szeretlek.

Vannak napok

vannak napok mikor minden nehezebb. Pillanatok, mikor úgy érzem elesem. Percek mikor fáj a lélegzés, az érzés, a létezés,de nem teszek semmit... csak fekszem a földön, várom hogy valaki segítségemre jöjjön. De nem jön senki és én csak várok... várok valakire ki kezemet majd szorosan fogja... várok valakire... ki gondjaimat egy mosollyal elsimítja..

Furra erzesek

Fura érzések vannak bennem,Szeretem vagy csak tetszik nekem?

Ha meglátom a nevét egyből mosolyognom kell,

Mint egy hülye gyereknek.

Azt hiszem mégis szeretem.

De félek,mert nem tudom ő ,

Hogy érzi magát velem.
Félek neki megmutatni önmagam,
Azt az énemet,
Aki régen is voltam.
Azt a vidám kislányt,ki régen voltam.
Akit mindig mosolyogni láttak.
Kinek szíve vidám volt,
És még nem rontották meg mások.
De ő elbújt és most döntenie kell neki,
Hogy boldog lesz ,
Vagy elrejtőzik –e.
Hogy megnyílik
vagy hagyja veszni,
Hogy boldog lesz,
Vagy fájdalommal teli.
Utálom ezeket a döntéseket,
Hisz egy rossz szó és már megint padlón vagyok.
Félek,hogy megbántanak,
Félek előbújni az álarcból.
De ő megér minden szenvedést,
És tévedést.
Megér minden érzést.
Kedvelem és nem titkolom,
 Ő az aki miatt most boldog szeretnek lenni.

Te es en

Itt vagy te és én, köztünk a világ ... látszólag nagy a távolság ...
de benned a szív, és bennem a vér épp úgy lázad ...
itt vagy te és én, bennünk a világ, s az érzések olyan egyformák ..
és a szívünk legmélyén, ugyanúgy élünk mindent át, te és én ...

A csend

Magasba emeltel.majd a melybe taszitottal.Mikor veled vagyok sosem tudom,mit erzek.
Szivbol szolok,de nem tudom van-e ertelme,Hiszen te sosem azt mondod,amire valoban gondolsz.Mintha uvegszilankokon setalnek,Tudni szeretnem,de nem merem megkerdezni.
Hat mondd,hogy szeretsz,vagy azt ,hogy elhagysz.Kerlek,ne a csend beszeljen!Csak mondd,hogy engem akarsz,vagy azt,hogy eldobsz.Neha kozel  engedtel magadhoz,
kesobb aztan az ures szemeid lattan rosszul ereztem magam.Mikor veled vagyok az olyan,mintha kockat dobnek:nem tudom,hogy mikor es hogyan fogsz megsiratni.Hat mondd,hogy szeretsz,vagy azt,hogy elhagysz.Csak mondd,hogy engem akarsz,vagy azt,
hogy eldobsz.Kerlek,ne a csend beszeljen!A csend megol engem!Mintha uvegszilankokon setalnek.

Ha egy nap

Ha egy nap megint elfog az érzés,
ha kevés a válasz, több a kérdés,
Amikor csak zenélnél, vagy írnál,
Azt érzed, most jobb lenne, ha sírnál.
Gondolj arra én ott vagyok veled,
...tovább »Én vagyok most is a másik feled.
Letörlöm tisztán hulló könnyeid,
Vigasztallak, olvasom könyveid.

Ott csücsülök az ágyadon Veled,
Mosolygok Rád és fogom a kezed.
Elmondhatod, hogy most éppen mi bánt,
Szeretném, hogy ne érezd a magányt!
Veled leszek mindig, itt vagy messzebb,
Veled, ha rossz az élet, vagy ha szebb,
Most, Mindig és Örökké egy dalban,
A zongorán egy eltévedt hangban.
A sorok között, amiket írtam,
A könnyekben, amiket én sírtam,
A levegőben szállok melletted,
A hangom is szól valahol benned.
A lila betűkben a zöld után,
Mikor más egy síróra néz bután,
Ha nem hallgatnak meg és sír a lelked,
Ott leszek Veled és átölellek!!

Ezernyi gondolat

Ezernyi gondolat kavarog bennem,
Csak egy ölelést kérek most tőled.
Szoríts magadhoz mert hiányzol nagyon,
Két karod legyen a védő angyalom.

Fáj a magány, mert egyedül vagyok,
Várom hogy mikor leszünk újra boldogok.
Nem bírom tovább a szótlan szenvedést,
Hogy senki nem nyújtja ölelő kezét.
Ez az én sorsom, a magány s félelem,
Könnyek között élni tovább az életem.
Az égre nézek hol sok csillag ragyog,
Nékik el sírhatom most a bánatom.
Sosem feledlek ezt ígérted nekem,
Túl szép volt hogy valóság legyen.
Nem lehetünk együtt, ahogy szeretnénk,
De a remény az még mindig a szívemben él!

Furcsa

Furcsa, több ezer emberrel találkozunk és egyik sem fog meg igazán.
Aztán megismerünk valakit, aki megváltoztatja az életünket. Örökre.

Az a fajta lany voltam

Az a fajta lány voltam, aki bármikor beleszeretett olyan srácokba, akiket alig ismert. Aki bármikor elhitte, ha valaki azt mondta neki, szeretlek! Az a fajta lány voltam, aki mindig szeretett, aztán mindig összetört. Az a fajta lány voltam, aki hagyta, hogy másoktól függjön, hogy épp szomorú, vagy boldog. Aki közel merte engedni az embereket a szívéhez...és mindenkinek megmutatta önmagát...És emi

att gyakran sírva aludt el. De megváltoztam. Már nem vagyok az a lány, akit bárki csak úgy összetörhet. Már nem sírok esténként, nem megy. Túl sok volt a hazug mosoly...olyan sok, hogy néha már én is elhiszem, hogy minden rendben. Már nem vagyok az a szerelmes típus...sőt...már nem tudok szeretni. Többé nem bízom az emberekben...túl sok volt a csalódás. Már mindennap álarcot húzok...szép, mosolygós álarcot, és játszok...mintha csak egy színpad közepén lennék. Nem érzek, nem szeretek, nem reménykedek, nem bízok, nem fáj semmi, de nem vagyok boldog. Semmit sem érzek. És senki sem ismer. Egy dolog maradt meg nekem..a vágy. Vágy egy olyasvalaki után, aki megfogja a kezem, kiragad ebből a sötétségből, és aki mellett újra önmagam lehetek. Aki nem teszi fel ugyanazokat a hülye kérdéseket, csak a szemembe néz, és meglát mindent, ami bennem van. Mindent, ami én vagyok...aki szép lassan az arcomhoz nyúl, és leveszi rólam az álarcot, rám mosolyog, és visszahozza a szívemet. 

Mi-e frica

Mi-e frica...mi-e frica de umbre carora nu le vad inceputul si sfarsitul,mi-e frica de vorbele carora nu le inteleg izvorul,mi-e frica de ura care curge de multe ori in jurul meu,mi-e frica de colbul asezat in palme ce mangaie inselator,mi-e frica de orele ce curg nefiresc de repede,mi-e frica de anotimpurile nebune traversate de mine cu un supersonic in picaj,mi-e frica de vantul iscat de ceea ce

 as putea sa zic si tac,mi-e frica de lucruri ascunse in intuneric ,pipaite de mine prin mazga ce pare lipicioasa si cleioasa,mi-e frica de trepte urcate in graba,acele trepte care duc spre ispita,mi-e frica de Omul-negru din copilarie,mi-e frica de timpul ce trece suierand ca acceleratul....mi-e frica de Frica...Dar nu mi-e frica sa traiesc toate astea...incerc s-o inving!

Cotrobaind prin colturile inimii

Cotrobaind prin colturile inimii....
Am gasit amintiri frumoase prafuite de uitare,am gasit vise sfarsite inainte de a fi incepute,
am gasit sperante inutile inotand amarnic in lacrimi uscate de mult sterse cu un colt de servetel strivit intre degete framantate,
am gasit chei pentru a merge mai departe prin colbul vremii....
Am ales din toate cheile una mare crezand ca pot deschide toate usile
si cand nu se potriveste ma intorc cotrobaind in inima cautand cheia potrivita...
si speranta ca voi reusi.

Intre cioburi de vise

Intre cioburi de vise exista pasii mari ai realitatii pe care verticalitatea ta de om nu-ti da voie sa-i traversezi decat sacrificand cea mai mare parte din vise...de multe ori te opresti pe marginea timpului si privesti in abisul inimii si-ti privesti disperat framantarea intre a face si a nu face...si faci din nou pasul mare al realitatii tarand visul totusi dupa tine...ca o ancora ce incearca din toate puterile sa se agate de ceva...

Az a fajta lany voltam

Az a fajta lány voltam, aki bármikor beleszeretett olyan srácokba, akiket alig ismert. Aki bármikor elhitte, ha valaki azt mondta neki, szeretlek! Az a fajta lány voltam, aki mindig szeretett, aztán mindig összetört. Az a fajta lány voltam, aki hagyta, hogy másoktól függjön, hogy épp szomorú, vagy boldog. Aki közel merte engedni az embereket a szívéhez...és mindenkinek megmutatta önmagát...És emi

att gyakran sírva aludt el. De megváltoztam. Már nem vagyok az a lány, akit bárki csak úgy összetörhet. Már nem sírok esténként, nem megy. Túl sok volt a hazug mosoly...olyan sok, hogy néha már én is elhiszem, hogy minden rendben. Már nem vagyok az a szerelmes típus...sőt...már nem tudok szeretni. Többé nem bízom az emberekben...túl sok volt a csalódás. Már mindennap álarcot húzok...szép, mosolygós álarcot, és játszok...mintha csak egy színpad közepén lennék. Nem érzek, nem szeretek, nem reménykedek, nem bízok, nem fáj semmi, de nem vagyok boldog. Semmit sem érzek. És senki sem ismer. Egy dolog maradt meg nekem..a vágy. Vágy egy olyasvalaki után, aki megfogja a kezem, kiragad ebből a sötétségből, és aki mellett újra önmagam lehetek. Aki nem teszi fel ugyanazokat a hülye kérdéseket, csak a szemembe néz, és meglát mindent, ami bennem van. Mindent, ami én vagyok...aki szép lassan az arcomhoz nyúl, és leveszi rólam az álarcot, rám mosolyog, és visszahozza a szívemet. 

Ha kimondod

Ha kimondod, hogy szeretsz én némán, hallgatok
Annyi mindent mondanék de végül nem tudok
Kérded tőlem: mondd mi bánt?de én hallgatok tovább
Hogy is mondanám meg hogy,milyen boldog vagyok veled
Lehajtom a fejem jajj...meg ne lásd szemembe könny remeg
Mert kettőnk közzül én vagyok az ki jobban szeret!!

A boldogsag egy hajszal

 Szomorú vagy, magad vagy, és úgy érzed, dől a ház,
egyszer csak kopogtatnak, s ott áll, akire vársz.
A boldogság egy hajszál,egy szó, egy mozdulat.
Csak mozdulj meg, csak szólj már, csak el ne hagyd..

Osszeomolhatsz

Összeomolhatsz, panaszkodhatsz, sajnálhatod magad évekig. De egyet jegyezz meg, ez a te életed, most zajlik és könyörtelenül múlik. Éveket pazarolsz olyan dologra, amitől még rosszul is érzed magad. Mert az idő nem áll meg a kedvedért, nem várja meg, míg talpra állsz. Minél hamarabb lépsz túl rajta, annál több időd marad, hogy egy olyat találj, aki megérdemel téged..