Vannak napok
vannak napok mikor minden nehezebb. Pillanatok, mikor úgy érzem elesem. Percek mikor fáj a lélegzés, az érzés, a létezés,de nem teszek semmit... csak fekszem a földön, várom hogy valaki segítségemre jöjjön. De nem jön senki és én csak várok... várok valakire ki kezemet majd szorosan fogja... várok valakire... ki gondjaimat egy mosollyal elsimítja..
Niciun comentariu:
Trimiteți un comentariu