"Szeretlek" azt jelenti, hogy elfogadlak annak az embernek, aki valójában vagy, és nem nem akarlak valaki mássá változtatni. Nem várok el tőled tökéletességet, ahogy te se tőlem. Azt jelenti, hogy szeretni foglak, és melletted fogok állni a legrosszabb időkben is. Szeretni téged, amikor nincs jó hangulatod, vagy túl fáradt vagy, hogy olyan dolgokat csinálj, amit én szeretnék. Szeretni téged, amikor padlón vagy, nem csak akkor, amikor jó veled lenni. "Szeretlek" azt jelenti, hogy tudom a legmélyebb titkaidat, és nem ítéllek el ezek miatt, csak azt kérem cserébe, hogy te se ítélj el az enyémek miatt. Azt jelenti, hogy érdekel annyira, hogy harcoljak azért, ami nekünk volt, és ahhoz eléggé szeretem, hogy ne engedjem el. Azt jelenti, hogy Rád gondolok, Rólad álmodok, folyamatosan akarlak és szükségem van rád, miközben azt remélem, hogy Te is hasonlóképen érzel irántam. 

Az ember egyszer csak rádöbben,hogy vége...végleg. Nincs visszaút érzi az ember.És ekkor jön el a pillanat mikor felidézzük, hogy is kezdődött, majd rájövünk , hogy már jóval azelőtt mit gondoltunk volna. Az emberben ekkor tudatosul, hogyminden csak egyszer történik meg és bármennyire is szeretnénk, ugyanaz az érzés már sohasem lesz meg. 

Sokat hibáztam

Sokat hibáztam.. hiszen én is ember vagyok
Cserébe az Élettől.. hatalmas pofonokat kapok
Fejjel mentem a falnak, hiába mondták: ne tegyem
Nem értették.. hogy csak a szívem hangját követtem
Ugrottam... S mindig csak kerestem a nagy választ
... Hogy mikor ad végre a boldogság, megnyugtató támaszt
Játszanom kell..? Nem állhatok örökké egy helyben..?
Még akkor sem.. ha valaki újabb sebet ejt a szívemen?
Igen.. Menni.. S reménykedve várni, hogy talán holnap
Mosollyal ébredhetek.. hiszen besütött az ablakon a nap..
Melyet eddig csak az árnyék fedett.. Sötét volt minden..
Nem álmodom tovább.. hiszen ide harcolni jöttem!
Az Életet nem próbálom megérteni.. okkal születtünk..
Okkal távozott valaki.. kit tiszta szívből Szerettünk
Van válasz mindenre.. csak észre kell venni a jeleket..
Még ha nehéz is.. bele kell törődni.. máshogy nem lehet
Ha hibákat követek el az úton.. amin nap-mint nap járok..
Ne bántson érte senki... Ígérem: Mindvégig ember maradok!

Lehet, hogy nem tudok mindent megadni Neked..
De egyet ígérek: Örökké fogom majd a két kezed
Nem tudom lehozni az égről a legszebb csillagot
Helyette a szívem.. mit örökre Neked adhatok
Őrzöm az álmod.. vigyázok Rád.. ameddig csak élek
Boldoggá foglak tenni.. s mindvégig csak egyet remélek
Hogy nem álom az egész.. mert soha nem éreztem
Eddig még azt, hogy ilyen szép is lehet az Életem
Ölelj át szorosan.. Hogy mit hoz a holnap nem tudhatom
Szeretném, ha veled tölteném.. majd az utolsó pillanatom

Letöröltem a könnyem

Letöröltem a könnyem, hogy láthassam: romba dőlt minden 
Elindultam előre... még ha másik úton is hagytam a szívem 
Meghallgattam a szavakat... azokat is amelyek úgy fájnak 
Mosolyogtam még akkor is... ha épp rossz napok járnak
Felálltam... ha az egész világ is összeomlott körülöttem 
Nem féltem akkor sem.. ha senki sem volt mellettem 
Kaptam egy esélyt... lehet, hogy a sorsom nem én írom
De jöjjön bármilyen akadály, harcolni jöttem és kibírom!

Kibírtam száz és több próbát,

Kibírtam száz és több próbát, átléptem megannyi akadályt. Nevettem, sírtam. Voltam boldog, és voltam szomorú. Hibáztam sokszor, de volt, hogy helyesen cselekedtem. S volt, hogy rosszul ítéltem meg embereket. Beleszerettem, s odaadtam a szívem olyan valakinek, aki azt sem érdemelte volna meg, hogy ránézzek. S aki a szívemért bármit megtett volna, volt, hogy észre sem vettem őt. Összetörtek, padlón voltam. Felálltam segítség nélkül, majd segítettem valakinek, aki szintén padlón volt. S volt, hogy épp egy ilyen személy taszított újból a földre. Újból felálltam, és képes voltam újra mosolyogni. Többször összetörték még a szívem, s emiatt volt, hogy zárkózott voltam. Voltam nagyszájú, és voltam félénk nyuszi. Voltak mélypontjaim, és voltak pillanatok, amikor mennyországban éreztem magam. De mindezek ellenére büszke vagyok magamra. Mert a hibáimmal együtt, mindig, minden pillanatban én voltam. És vállalom, amiket tettem, vagy nem tettem. Teljes mértékben, száz százalékban önmagamat adtam. Mind akkor, mikor a padlón voltam, mind akkor, amikor valakit felsegítettem onnan. És akkor is, amikor szerettem, pont úgy, mint amikor nevettem magamon.

Ha majd eletunk
lampasa
elfarad egni,
ha mar nem tudunk tobbe
a manak beszelni,
 ha a foldi letben
mar nem
letezunk,
ha angyalok szarnyan
felerkezunk,
ha az egen
ragyogunk,
mint feny-csillagok,
s minket
az ej csendben olel,
kerlek, keress meg
ott fenn,
s csak egyszer,
egyetlen egyszer,
gyere hozzam kozel...

Az élet nem arról szól, hogy a vihar elmúlását várjuk…sokkal inkább arról, hogy megtanuljunk táncolni az esőben.

Nincs olyan, hogy "nem tudom" csak olyan, hogy "nem akarom". Ha megvan a képességed, csak égő vágyra van szükséged, ahhoz, hogy elérd a célod, hogy változást idézz elő. Menj előre vagy lépj vissza, mindegy mibe kerül. Csak soha ne hibáztass másokat vagy a társadalmat általánosságban. Minden a Te elmédből fakad. Amikor eléred a lehetetlent, akkor veszed észre, hogy különleges ember vagy.

Meglehet, hogy lesz majd valaki, aki gyorsan jön, és lassan távozik… de nem tűnik el nyomtalan! Benned hagy el nem múló érzéseket… és valami olyat, melyet igazán meg sosem értesz. Néha sebnek tűnik, mely még fáj… vérzik… Máskor mintha csak megtanított volna valamit… De mikor a lágy szellő simítja bőrödet… már csak a legszebb emlék mely lelkedben rekedt…

Keménynek maradni

 

Keménynek maradni ebben a zord világban... 
Elbukni ezerszer minden egyes csatában... 
Felállni és nevetni... tovább menni az utalom... 
Miközben széttép belülről a kegyetlen fájdalom... 

Harcolni a holnapért... pedig lehet minden hibába... 
Az ember nehezen tud feledni... ez a nagy hibája 
Szeretetet adni... és várni a be nem teljesülő csodára... 
Hinni és bízni, hogy egyszer rátalálsz a megnyugvó világra 

Könnyeket törölni... szembenézni mindennel.. teljesen egyedül 
Tanulni a múltból... még akkor is, ha a hitem olykor elgyengül 
Ködös az út... amerre járok.. de már nincs más választásom... 
Szembeszállni a félelemmel... míg a fényt a sötétségben megtalálom 

Menni.. miközben már senki sem fogja meg két kezed... 
Vágyni a jóra... de mindenki csak nevet rajtad körülötted 
Elmondani egy Imát.. keresztet vetni erre a zavaros jövőre 
Nincs idő.. nem állhatsz meg....csak egyetlen mély levegőre... 

Nincs határ... azt megtanította a sors már réges - régen... 
Megmutatja az Élet, lehetsz Te is még igazán mélyen... 
Nincs kiút.. hová mehetnél .. és nincs sehol egy hely... 
Hol megpihenhetsz... s nem kell számolnod a lelkeddel.. 

Megtörni újra és újra . mert hiába küzdesz a szíved ellen... 
Sohasem lehetsz boldog... ha nem hagyod, hogy Ő vezessen 
Csendesen elsétálni... miközben torka szakadtából ordítanád... 
Nem érti meg senki... Hogy érte akár az Életedet odaadnád...

Mindenki életébe van egy ember, aki valamiért más, mint a többi… Aki olyan varázserővel bír melyet rajtunk kívül nem lát senki. Esetleg még ő maga sem tud róla... Olyan bűvölet ez melyet nem értünk… de nem is kell… csak át kell élni és kész!
Mert ez teszi lehetővé, hogy bár padlón vagy, összeomlottál mégis elég, hogy Őt meglásd és már jobb minden! Még hozzád sem ért, csupán csak ott áll előtted és rád mosolyog… Máris érzed… Könnyebb lett a lelked…
Lágy érintése, ahogy karod végig simítja…. A puszta tény, hogy van neked elég, hogy felszáradjanak könnyeid és újra nevess!

Az élet bár elém rak száz akadályt, de ad ezer boldog percet is!

A fájdalom, a veszteségünk fájdalma emlékeztessen mindnyájunkat, hogy bár távol élünk egymástól, és más-más nyelvet beszélünk, a szívünk együtt dobog.

Egy gyűlölettel teli világban sem szabad lemondanunk a reményről. Egy haraggal teli világban sem szabad lemondanunk a békességről. Egy kétségbeeséssel teli világban sem szabad lemondanunk az álmainkról. Egy bizalmatlansággal teli világban sem szabad lemondanunk arról, hogy higgyünk egymásban.

Az emberek nem mindig azért sírnak mert gyengék, hanem azért, mert túl sokáig maradtak erősek.

S megsimogatott! Végig simította kezem s az én szívem rögtön bele remegett. Oly jól esett, mint egy korty víz a legnagyobb melegben.

Valaki kedvéért

Sokszor azzal követjük el a legnagyobb hibát, hogy valaki kedvéért szeretnénk tenni dolgokat, változtatni életünkön. S kizárólag érte és az érzés, lendület miatt, amit Ő nyújt, elindulunk egy úton. S talán így ezzel még nincs is semmi gond… De mi van ha ő a felénél ott hagy? Hiszen sosem vehetjük biztosra, hogy Ő valóban végig kísér... Kétségbe esünk, összeomlunk, és sokszor visszafordulunk, mert úgy érezzük nélküle nincs értelme tovább mennünk... Pedig ez nem igaz! Egy kicsit lehet sírni... Szomorkodni... De tovább kell menni, erősnek lenni! Vagy azért, hogy megmutathasd nélküle is menni fog, de inkább azért, hogy te magad is érezhesd jelenléte életedbe nem volt haszontalan! Mert bár már nincs veled az érzés mit nyújtott, az erőt mit adott egy életen át szívedben őrzöd, s ha harag nélkül tudod elengedni kezét ez majd, segít, hogy tovább menjél!

Ha azt mondom szeretlek, hidd el kérlek! Ha azt mondom utállak, csak azért mondom, mert megbántottál. Ha azt mondom megőrülök érted, elhiheted, mert ezt érzem. Ha azt mondom nem érdekelsz, csak bántani szeretnélek, mert te is megtetted. Ha azt hiszed nem szeretlek, akkor rosszul hiszed, mert minden kicsi porcikádat imádom! Ha azt hiszed más érdekel, megsúgom, hogy nem így van. Ha ellenzem azt, amit teszel, nem azért van, mert meg akarom mondani, hogy hogyan élj, hanem azért mert aggódok miattad és féltelek.

Megtanultam, hogy a tüske ott marad az ember szívében,
A sok hülyeség után úgy éreztem teljesen kiégtem.
De miért nem tudom elmondani anélkül, hogy ne fájjon?
Talán mert valahol nem akarom, hogy kettőnk útja elváljon...

A csillagos égbe suttogom neved, rád gondolok, s könnyes lesz a szemem. Szomorú a szívem, ajkam elnémul, szeretlek téged kimondhatatlanul.Ha azt kérdezné most tőlem valaki Mondjam meg, mit jelentesz nekem?! Egy pillanatra zavarba jönnék, S nem tudnék szólni hirtelen! S nagy sokára mondanám halkan Semmiség, csupán Az életem, S nem venné észre rajtam senki sem, Hogy könnyes lett a szemem!

Szeretni nem annyit jelent, mint egymás szemébe nézni, hanem azt jelenti: együtt nézni ugyanabba az irányba...

Nem vagyok naiv, csak mert remelem a csodakat. Nem vagyok bekepzelt, csak ismerem az ertekeim. Nem vagyok onzo, csak elvarom, hogy azt kapjam, amit adok. Nem vagyok gyava, csak kerulom a folosleges osszetuzest. Nem vagyok szivtelen, ... amiert nem tudok sok mindenkit szeretni ugy, ahogy azt elvarnak tolem. Nem vagyok ketszinu, csak megmondom az igazat. Nem vagyok erzelgos, csak mert meg tudok hatodni. Ha szeretsz, - viszonozom, ha nem szeretsz nem erdekel! Ha kinevetsz, nem banom. Ha pletykalsz rolam egyszer ezt a rosszat ugyis visszakapod az elettol! En, en vagyok es ilyen is maradok!

A boldogságért olykor keményen meg kell dolgozni. Olyan ez, mint az otthon rendben tartása - meg kell őrizni az értékeket, és a szemetet ki kell dobni. Az egyik ember a szép kilátást veszi észre, a másik a koszos ablakot. Te választod meg, hogy mit látsz és mit gondolsz.

Amikor velem vagy nincs olyan perc vagy pillanat, hogy ne mosolyogjak.
Mert a jelenléted, az abszolút létezésed boldogság számomra.
Te vagy az, aki a bánatomat is elűzi.
Aki mellettem van, még akkor is, amikor mindenki más hátat fordít.
De nem érdekel, mert tudom, hogy te mindig ott vagy velem, ha nem is testileg
De a Szívemben... ÖRÖKRE..

Varatlanul leptel az eletembe

Varatlanul leptel az eletembe 
Te neked koszonom, hogy ujra elek
Elveszett ember voltam,
Nem gondoltam, hogy Te leszel
Az egyetlen ki megert, elfogad
Ilyennek amilyen vagyok
Te elfogadtal miden hibammal
Te vagy ki oszinten megertesz, szeretsz

Te voltal, ki mellem alltal 
Ki oriztel, es erot adtal
Tiszta szived, lelked
Felem nyujtottad kezed
Biztattal, es biztatsz ma is
Egyetlen szo, mit mondasz
Nekem maga a remeny, ero, szeretet.

Te nelkuled, az eletem 
Nem lenne teljes
Csak, ha veled lehetnek mindig
A legtisztabb szivu emberrel
Egyetlen igaz oszinte, szereto baratommal
Az elet nem mindig vidam
A napok sokszor sotetek, es remenytelennek tunnek
De Te, mosolyoddal, es embersegeddel
Megerteseddel, oszintesegeddel
A fenylo napsugar erejet, hoztad el nekem:- Te

Tudd, hogy Te beloptad magad szivembe
Lelkembe, mindorokre, tortenhet barmi
Baratsagod mindig meg marad 
Ha az elet ketteszakitani akarna ezt
A sors kegyetlen keze, mely nem valogat
Kegyetlen nagyon sokszor
Nem tortenhet semmi olyan 
Ami ketteszakithatna baratsagunkat

Te, voltal az, aki akkor jottel 
Amikor mar mindenki elment
Elhagyott, de Te jottel, es megfogtad kezemet
Mindent neked koszonhetek
Te vagy eletem legnagyobb kincse
Segitettel mindenben, 
Mit soha nem felejtek el
Szereteted nelkul eletem semmit sem erne
Te neked koszonom hogy vagy, letezel nekem.