Sokat hibáztam

Sokat hibáztam.. hiszen én is ember vagyok
Cserébe az Élettől.. hatalmas pofonokat kapok
Fejjel mentem a falnak, hiába mondták: ne tegyem
Nem értették.. hogy csak a szívem hangját követtem
Ugrottam... S mindig csak kerestem a nagy választ
... Hogy mikor ad végre a boldogság, megnyugtató támaszt
Játszanom kell..? Nem állhatok örökké egy helyben..?
Még akkor sem.. ha valaki újabb sebet ejt a szívemen?
Igen.. Menni.. S reménykedve várni, hogy talán holnap
Mosollyal ébredhetek.. hiszen besütött az ablakon a nap..
Melyet eddig csak az árnyék fedett.. Sötét volt minden..
Nem álmodom tovább.. hiszen ide harcolni jöttem!
Az Életet nem próbálom megérteni.. okkal születtünk..
Okkal távozott valaki.. kit tiszta szívből Szerettünk
Van válasz mindenre.. csak észre kell venni a jeleket..
Még ha nehéz is.. bele kell törődni.. máshogy nem lehet
Ha hibákat követek el az úton.. amin nap-mint nap járok..
Ne bántson érte senki... Ígérem: Mindvégig ember maradok!