Egy oltalmazo orangyal

Mindenkinek van egy oltalmazo orangyala, aki vigyaz rea. Sohasem tudhatjuk, hogy eppen milyen alakot olt, hogy kinek az arcat festi magara. Egyszer egy baratet, maskor egy kisgyermeket, de soha ne hagyd, hogy a latszat megcsaljon, hisz, olthet barmily gyamoltalan alakot, erosebb o minden hatalomnal. S megsem azert kiser folyton el, hogy helyetted vivja meg csataidat, hanem, hogy amikor remenyvesztve a porba hullsz, a fuledbe sugja, -Eros vagy, s hatalmad van az altalad teremtett Vilagok felett! S, amikor majd megalazottan, a sarbol felemelkedve, a fuleidbe hallod csengeni e szavakat, dobbenten kerded magadtol, hogy akkor, -Ki segit, hogy eletunkkel tisztelegjunk a szeretet elott?! Ki mondja meg, hogy kinek s miert lehetunk halasak, s h kinek a kezet foghatjuk meg, s bizhatjuk ra az eletunket, s kinek hihetjuk el, hogy a szerelme orok es igaz?! Ki tanit meg ra, hogy mi a valosag, s hogy mi a nevetseges hazugsag?! Ki beklyoz meg bennunket, s ki hordozza szabadsagunk kulcsat?! Hat senki.. Csak mi magunk!!!