Vannak erzesek

Vannak erzesek, amik csak ugy nem jonnek ki belolem akarkinek. Nem hallhatja vagy lathatja barki, csak az, aki barmit is kezdeni tud vele. Na de ilyen aztan keves van. Olyan, akinek meg merem nyitni a szivem anelkul, hogy attol kellene rettegnem, hogy kihasznal es megserulok.. Ilyet csak az oszinte embereknek tudok megtenni, azoknak, akiken semmifele gorcsosseget sem lattok. Olyanoknak, akik nyitottak a vilagra, es a szivuket adjak, nem takargatjak, kinyujtjak, es hagyjak, hogy belenyuljak, elkapjam, es addig szoritsam, oleljem magamhoz, ameddig szuksegem van ra. Na, nekik meselni fogok. Nekik meg fogok nyilni, ki fogom nyitni azt is, amirol eddig nem tudtam. Megmutatom nekik, hogy mi van bennem, hiszen ok ezert vannak. Azert, hogy kinyissanak, es megmutassak, tobb van ott, mint gondolnam. csak neha ehhez egyedul keves vagyok. Nem lathatok mindent egyedul. Olyankor kell mas, de nem lehet akarki. Sohasem lehet akarki, hiszen a szivemrol van szo, amit csak kulonleges ember nyithat meg.

Van egy lány

Van egy lány, szíve érzékeny, sokszor morcos, boldog, fáradt, vidám, néha nem találja a helyét a világban, sokszor szomorú, és néha pesszimista, sokszor hiányzik neki valaki, van amikor összetörik a szívét... Sokszor el botlik, hibázik, de mindíg tovább lép, hol segítséggel, hol egyedül. Hisz az életben, tele van reménnyel... Ő csak egy lány, egy hétköznapi átlagos ember, akinek a szíve tele van érzelemmel...

Lelkem egy resze

Cipelem a sorsomat,de neha nem birom el.. keresem a lelkemet…igen.Amig elek, azt fogom erezni,hogy mit keresek itt ezen a vilagon..miert Szulettem meg? Van aki azt mondja,ertekes ember vagyok,szeretheto..megis ugy erzem,tul sokszor kerek elnezest azert ,aki vagyok. Ugyanakkor neha megis megkerdezem magamtol,hogy Hol van az a lany,aki voltam,vagyok,netan lehetnek? Altalaban azt mondjak, megerdemled a boldogsagot,ezutan mar minden jo lesz. Mikor ?? annyi fajdalom ert mar az eletben,csalodas,banat,lemondas… Ugy szeretnek megszabadulni  a sok tehertol ,es nem mindig hinni,bizni,remenykedni egy job jovoben..hanem szaabadon elvezni az eletet,igazan… Nem tudom,milyen ez az erzes…. Tudom ,halas lehetek meg igy is sok mindenert,amit kapok.Nem felejtem el.Emberekert,akiket ajandeknak tekintek,meg ha nincsennek is sokan.De en vajon mit jelentek-jelentettem masok eleteben?Es ha  nem lennek,vajon hianyoznek?Sokszor azokat bantom meg,akik szeretnek..ugy sajnlom..De neha vannak pillanatok,amikor orditani tudnek,hogy mennyire nem ertenek meg…Neha megszakad aa szivem is…Aztan felallok ujra es ujra,mert Isten olyan erosnek gondol es mert azt mondja,nem adhatom fel…Amit nem tudok megbocsajtani,ha levegonek neznek…Pedig megtanulhattam volna mar,hogy ne azzokkal foglalkozzak,akik nem szeretnek,hanem azokkal akik igen…Meg is kapom,hogy magaddal torodj,ne masokkal…a sajat eleted erdekeljen,talan igaazuk van es megfogadom.Amiben hiszek,hogy mindennek oka van,es elobb vagy utobb a Sors egyenlit!!!Azt is mondjak,hogy amire szuksegunk van az rank talal.remelem igy lesz!!! Erezni fogom azt,hogy megerkeztem…hogy minden rendben van korulottem.Hiszen minden almomrol nem mondhatok le ,nem igaz??Olyan sok mindent szeretnek meg atelni…es megtenni..Egy eletem van….

Isten egyik ajándéka

Sokszor felmerül egy kérdés: -Miért engedi meg az Isten, hogy találkozzunk, ha azután nem engedi, hogy együtt legyünk?! A válasz: -Egy hatalmas ajándékot kapunk ezzel! Ha nem pusztulunk belé, akkor többé már nem lesz bennünk félelem, sem pedig fájdalom, hanem megtanuljuk tisztán hallani a Napkelte muzsikáját. És a legszebb dolog az egészben, hogy ha kell, mindezt képesek leszünk eldobni azért, akit teljes szívből szeretünk!!!

Tökéletes kör

Míg egyesek élete tökéletes kört formál, mások sorsát nem láthatjuk elöre, s nem érthetjük meg soha. Utam során értek vesztességek, de közben megértettem, miért érdemes élni, s olyan szerelemben volt részem, amiért csak hálás lehetek! Vele újrakezdödött az életem, s azt hittem véget ért, amikor már nem kellettem. Azt hittem, hogy az emléke tart majd életben. Tévedtem. Rájöttem, hogy ha ki merem tárni a szívem, újra szerethetek, bármekkora is a fájdalom! Rádöbbentem, hogy csak fél életet élek, ez megrettentett és fájt. Nem tudtam, hogy mekkora szükségem van Rá, amíg el nem taszított. Ekkor valami meghasadt idebenn. De most boldog vagyok, mert igazán, és az igazit szerethettem életemben, és ezt csak Neki köszönhetem! És most már készen állok várni, amíg csak kell, amíg megérint újra..

Néha vidám vagyok, örült és vicces, néha csöndes, nyugis és visszahúzódó. Néha nagyon vágyom rá, hogy velem legyen valaki, néha élvezem, hogy egyedül vagyok. Néha azt szeretem, ha hangosan szól a zene, néha jó a csönd is. Néha nagyon boldognak érzem magam, néha teljesen elveszettnek. Néha szeretem a színes dolgokat, néha csak a fekete tetszik. Néha a saját világomban élek, néha rájövök, hogy amit elképzeltem, sajnos nem létezik. Szereztem olyan barátokat, akikről soha nem gondoltam volna, hogy egyszer a barátaimnak fogom hívni őket, és veszítettem el olyan embereket is, akikről soha nem gondoltam volna, hogy ma már nem lesznek mellettem. Szerettem olyat, aki nem viszonozta, és szerettek olyanok, akiknek én nem tudtam viszonozni a szeretetet. Voltam hű és hűtlen, hol gazdag voltam, hol nagyon szegény, voltam bátor, bár néha féltem, de soha senki ne mondja rám, hogy nem az álmaimnak éltem!

Egy oltalmazo orangyal

Mindenkinek van egy oltalmazo orangyala, aki vigyaz rea. Sohasem tudhatjuk, hogy eppen milyen alakot olt, hogy kinek az arcat festi magara. Egyszer egy baratet, maskor egy kisgyermeket, de soha ne hagyd, hogy a latszat megcsaljon, hisz, olthet barmily gyamoltalan alakot, erosebb o minden hatalomnal. S megsem azert kiser folyton el, hogy helyetted vivja meg csataidat, hanem, hogy amikor remenyvesztve a porba hullsz, a fuledbe sugja, -Eros vagy, s hatalmad van az altalad teremtett Vilagok felett! S, amikor majd megalazottan, a sarbol felemelkedve, a fuleidbe hallod csengeni e szavakat, dobbenten kerded magadtol, hogy akkor, -Ki segit, hogy eletunkkel tisztelegjunk a szeretet elott?! Ki mondja meg, hogy kinek s miert lehetunk halasak, s h kinek a kezet foghatjuk meg, s bizhatjuk ra az eletunket, s kinek hihetjuk el, hogy a szerelme orok es igaz?! Ki tanit meg ra, hogy mi a valosag, s hogy mi a nevetseges hazugsag?! Ki beklyoz meg bennunket, s ki hordozza szabadsagunk kulcsat?! Hat senki.. Csak mi magunk!!!