Van néhány olyan pillanat

Van néhány olyan pillanat, amikor úgy érzed elveszett minden, ami fontos Neked, és úgy érzed, önmagad vesztetted el. Van néhány olyan perc, amikor legszívesebben láthatatlanná válnál és nem néznél semmivel, senkivel sem szembe. Ilyenkor elgondolkodsz, mi az értelme mindennek? Aztán jön valami, vagy valaki, magával sodor, magával ragad, lenyűgöz, ugyanakkor felkavar és mély érzéseket ébreszt benned. Lehet ez csupán egy találkozás, egy érintés, amitől kiráz a hideg, lehet ez egy csók, lehet ez egy ki nem mondott szó, lehetnek ezek érzések, egy kósza gondolat.....Magadban megpróbálsz választ adni a benned felmerülő kérdésekre, de be kell látnod, nincs értelme kérdezni, a válaszok benned vannak. Sodródnod kell, hisz ha folyton azon agyalsz, mi lesz neked a legjobb, lehet, elszalaszthatsz néhány olyan pillanat, amelyek szebbé tehetnék az életed. Ha minden elveszett, akkor is mindig ott a remény, hogy talán mégis minden jóra fordul. Előbb, vagy utóbb persze, de minden rendbe jön. Hisz miért lennél Te az az ember, aki boldogtalan kellene, hogy legyen? Ugyan miért is?
"Én nem leszek ez az ember. Én boldog leszek!"
El kell ezt hinned! El kell dönteni, akarod-e, hogy a dolgok jóra forduljanak, vagy továbbra is szenvedsz. Ha eldöntöd magadban, hogy igenis boldog leszel, akkor azok a pillanatok, amik majd reményt adnak, azok fognak éltetni, és elég erőt adnak, hogy folytasd. Aztán hirtelen a boldogság kellős közepén találod magad, és azt kérdezed, hogy történt ez??? És a szád mosolyra húzódik, és nevetve gondolsz majd vissza arra az időre, amikor még nem hittél a pillanatokban, amelyek tulajdonképpen megváltoztatták az életed. A boldogság mindig akkor jön, amikor nem várod...
A remény jó dolog, talán a legjobb a világon, soha ne veszítsd el...