Csak egy nagy ölelésre vágyom, egy olyanra, ami
ha csak egy percre is, de eltüntet minden problémát, és elhiteti, hogy minden
rendben lesz annak ellenére, hogy tudom, már most a helyén van minden. Nem kell
több, nem vágyom másra, csak egy erős karra, ami megvéd, és támogat. Megölel, és megnyugtat.
Átkarol, és védelmez. Figyel rám, ha elbotlanék, és felhúz, ha már úgy érezném,
nincs erőm. Akkor talán könnyebb lenne. De most nincs itt az ideje. Nincsenek
ölelések, nincs támasz, de nem is baj. Meg kell erősödnöd. Az Élet segít benne.
De valahogy néha.. Néha csak úgy jó lenne egy ölelés. Hiába. Emberek vagyunk...
Niciun comentariu:
Trimiteți un comentariu