Ez bonyolult.

Néha hiányzol, nem bírom,

ha nem vagy velem.

Szükségem van a jelenlétedre,

még ha nem is nézek rád. 

Néha futnék veled akármeddig, akárhova,

csakhogy együtt lehessünk. 

Néha legszívesebben egyedül hagynálak, mert sok vagy.

A szívem megszakad, ha egy másik lánnyal látlak,

de egy szót sem szólok érte

. Néha utálom, hogy nem foglalkozol velem,

és fontosabbak tőlem a haverjaid.

Tudom, hogy ők is fontosak,

de rám is szakíthatnál időt,

amikor csak kettesben lennénk.

De ezt sem mondom soha.

A lényed kárpótol mindenért.

Nem tudok soha haragudni rád úgy igazán.

Pedig lehet, hogy olyat tettél,

amiért másnak már nem jutna a bocsánatomból.

Néha alig tudok neked valamire nemet mondani,

mert ahogy az arcodra nézek,

a szép szemedre és az édes mosolyodra ...

Néha ha rád gondolok sírok,

néha nevetek, néha ordítok,

aztán megint ott a mosoly az arcomon.

Lehetne egyszerű, de nem az … ez bonyolult.