Nem az faj hogy becsaptal

Nem az fáj, hogy becsaptál... hanem, hogy így sem feledlek.... 
Nem az fáj, hogy elhagytál... hanem, hogy továbbra is Szeretlek 
Nem a könnyekért bánkódom.. hanem, azért mert Te okoztad... 
Nem az fáj, hogy elsétáltam... hanem, hogy végignézted és hagytad... 

Nem a magány fáj... hanem, hogy Te nem ébredsz mellettem
Nem a szavak fájnak.. hanem az emlékek, mik itt élnek bennem
Nem az fáj, hogy játszottál.... hanem az, hogy velem tetted.... 
Nem az fáj, hogy elvitted a szívem... hanem, hogy a földbe temetted.....

Minden nap megszűnik valami, amiért az ember szomorkodik, de mindig születik valami, amiért érdemes élni, küzdeni."

Egy ejjel sirok majd

Egy éjjel sírok majd. Fájni fog a lelkem.Kezembe veszem a telefont. Eszembe jutnak majd biztató szavaid, bölcs gondolataid, mosolyt csaló történeteid. Telnek a percek és én egyre erősebben érzem, hogy hallanom kell a hangod.
Tárcsázok. Lassan. Minden egyes gombnyomás előtt töprengek. Vajon jól teszem vagy sem?
Végül felveszed. De én csak szipogok. Nem tudok megszólalni. Kinyomom.
Te nem hívsz, nem írsz. Még jobban fáj. Már hiányod is emészt. Nem vagy velem Nem mondod, hogy minden rendbe jön. Nem kéred, hogy bízzak benned. Már nem ígérsz semmit se.
Neked csak egy felejthető hívás lesz. De nekem a reményt jelentette, egy lehetséges kapaszkodót, amit megtagadsz.

Lassan jottel

Lassan jöttél, óvatosan. Mindig aprókat léptél, Egyre beljebb és beljebb haladtál. Nem döntöttél le falakat, nem törtél be ajtókat. Csendben érkeztél. Szinte észrevétlenül nyitottad ki a legtitkosabb kapukat. Most ott állsz az utolsó előtt, kezedben a kilincs. De észreveszlek, és Te meglátsz. Szemeimben félelem. Megrémülsz. Úgy érzed ki kell jutnod innen. Menekülsz, nem figyeled min mész keresztül. Falakat döntesz és ajtókat törsz át. Elmész. Ott maradok romokban, egyedül.
És sírok, mikor arra gondolok: talán, ha nem féltem volna attól, hogy elhagysz, akkor most minden ajtó nyitva állna.

Nem kertem eletet

Rohano eleted soran

Rohanó életed során ragadd meg azt a pillanatot, amikor időtlenül létezhetsz... A pillanatot, amikor a múlt örömére gondolsz, és a jövő kitárja kapuját. Élj úgy, hogy életed ajándék legyen mindazoknak, akik szeretnek téged.

Vannak pillanatok

Nem felejtem

Az elet igazsagtalan

Az élet néha nagyon igazságtalan és elveszi tőlünk azt, akit a legjobban szerettünk."
Amikor azt hiszed elfogyott, S nincs már több erőd.
Amikor azt érzed, Ez, tovább nem mehet, 
Emelt fővel élni nem lehet.
Összetört a bánat, Ezernyi gond közt, homályban élsz,
feladnád már, nincs tovább. S mégis, valami itt tart. 
Nem tudod miért, nem tudod kiért?
Legyűröd a gondot, lassan-lassan talpra állsz.
Az életet nem te adtad magadnak, hát nincs jogod, hogy feladjad.

Tanuld me

Tanuld meg a férfi nélkül is jól
érezni magad! Hadd jöjjön rá,
hogy önálló egyéniség vagy,
érdekes, értékes, magabiztos
nő, akiért újra és újra meg kell

küzdenie. Ne borulj a lába elé!

Ne mutasd ki folyton a
szerelmedet! Önmagadat tartsd
a legfontosabbnak, ne őt! Ha
van önérzeted, ha van önálló
véleményed, akkor sosem fordul
el tőled.

A boldogsag egy pillango

A boldogság egy pillangó.
Ha kergetjük, kisiklik a kezünk közül,

de ha csendben leülünk, az is lehet, hogy leszáll ránk...

Az igazi ferfi jatszik

Az igazi férfi játszik. Nem rohan
ajtóstul a házba,lassan közelít és
puhán. Vadászik. Csak úgy mellesleg
megérint. Mögénk lép, nyakunkba
csókol,a tenyere a tenyerünkben

szikrát csihol. Az igazi férfi nem siet.

Tudja, hogy idő kell a

vágyhoz,megvárja szépen, míg
megszűnik körülöttünk a világ, és már
csak őt látjuk, már csak azt akarjuk.
Nem elveszi, odaadjuk. Nem eltűrjük,
hanem befogadjuk.

Az igazi ölelés visszafogott, úgy kúszik végig a

testen, mint a napfény, lassan és
puhán,időt hagyva a vágynak, hogy
növekedjék. Nem kell hozzá más, csak
egy férfi, aki szeretni tud, s egy nő, aki
hagyja, hogy szeressék!

Nem mindig tudjuk megmondani

Nem mindig tudjuk megmondani, mi tart bennünket bezárva, bebörtönözve, szinte eltemetve, de mégis érez az ember bizonyos határokat, bizonyos kapukat. Bizonyos falakat. Mindez képzelet lenne, fantázia? Nem hiszem. Aztán felmerül az emberben a kérdés: Istenem! Sokáig tart ez még, mindig, mindörökkön örökké? Tudod, mi szabadít meg a fogságból? A mélységes, komoly szeretet. Ha vannak barátok, testvérek, szeretők, ez nyitja meg természetfeletti hatalommal, mágikus erővel a börtönt.

Neha hianyzol

Néha hiányzol és nem bírom, ha nem vagy velem. Szükségem van a jelenlétedre, még ha nem is nézek rád. Néha ellöklek, mert félek. Megijedek tőled, pedig nem bántasz. Néha futnék veled akármeddig, akárhova, csakhogy együtt lehessünk. Néha úgy érzem, nem jó, ha itt vagy, vagy nézel, mert elvársz dolgokat és lehet, hogy nem tudom megtenni. A szívem megszakad, ha mással látlak, de nem szólok egyetlen szót sem, csak elsétálok. Nem tudok soha haragudni rád úgy igazán, pedig lehet olyat tettél, amiért másnak már nem jutna a bocsánatomból. Néha, ha rád gondolok, sírok, néha nevetek, néha ordítok, aztán megint ott a mosoly az arcomon. Lehetne egyszerű, de nem,ez bonyolult....

Vannak pillanatok

Vannak pillanatok az életben; amiket soha nem lehet elfelejteni. Vannak pillanatok, amelyek mint parányi tűk megakadnak az ember húsában és idegszálaiban. Amik oly élesen és mélyen vágódnak be az emlékezetbe, hogy az idő sohasem tudja kimosni belőlünk. Halk pillanatok ezek, csak a halk pillanatok fúródnak ilyen mélyre. Az élet hangos, nagy pillanatait gyakran előszedi az ember, minden alkalommal kiszínezi, átfesti, az érdekes, nagy pillanatok lassanként megkopnak, elhalnak a boros asztalok felett a szivarfüstben. Csak azok a pillanatok az örökkévalók, amiket nem lehet elmondani. Ezek a kis meztelen pillanatok szemérmesen elbújnak a szívben, így élik magányos életüket..

Igazabol nem banom

Igazabol mar nem banom,hogy az elet igy pofara ejtett.Rajottem,hogy celja volt ezzel.
Nem birta nezn azt a fajta naivitast ami belolem aradt.Hittem az embereknek,mi tobb:
megbiztam bennuk.Hiszen mert ne tettem volna?Azt hittem mindenki jot akar a masiknak
es szem eltot tartja az erzeseit.De nem.Az emberek ketszinuek es ott rugnak a masikba ahol tudnak.
Olyan pofont kaptam az elettol,hogy biztosra vettem: ebbol nem allok fel.Aztan teltek a napok,a hetek
es osszeragasztottam a szivem.Most egy kodarab dobog a mellkasomban szemernyi naivitas nelkul.
Sikerult felallni a padlorol es erosebb lettem mint valaha.Nem hiszek es nem bizom az emberekben,de
elindultam egy uton..Az uton ahol megtalalhatom az igazi onmagam!

Abba bizz

Abba bizz,aki meglatja benned : a szomorusagot a mosoly mogott,
a szeretet a harag mogott,es szavakat a hallgatasod mogott.

Amig merlegeljuk

Mindaddig, amíg azt mérlegeljük, hogy egy ember mennyire méltó a szeretetre, összetévesztjük, mit ér az élete és mit érnek a tettei. Némely tettet kevésbé kell szeretnünk, mint másokat.
De a szeretet ennél többet kíván meg tőlünk. Akármennyire elhibázott egy ember élete, akármilyen lehangolóak a tettei, attól még az az ember éppúgy megérdemli a szeretetet, mint te vagy én.

Sosem szunik meg

Az ember sosem szűnik meg álmodni...Előfordul, hogy álmaink viharosak és vágyaink beteljesületlenek, de szükségünk van rá, hogy tovább álmodjunk, különben meghal a lelkünk...Az egyetlen módja, hogy megmentsük az álmainkat, ha nagylelkűek vagyunk önmagunkhoz...

Uneori viata ne da lectii

Uneori viata ne da lectii..Dar noi nu stim sa invatam din ele...Stim sa dam vina pe altii pt greselile noastre pt k asa am fost invatati...Dar uneori e bine sa ne uitam inapoi sa vedem cine ne vrea binele si cine nu...Cine e prieten adevarat si cine nu...Dar astazi nu stim sa facem asta...Stim sa facem orice pt BANI...Dar nu doar bani aduc fericirea in viata...Nu mai stim ce e dragostea adevarata.

..Nu mai stim sa iubim...E de ajuns o noapte si suntem multumiti..Uneori cand stam si ne gandim...Ne dam seama k nu mai avem o persoana alaturi...Nu mai stim sa iubim cu adevarat...Viata e nedreapta uneori dar...Trebuie sa intelegem k nimic in viata asta nu e imposibil...Poate k nu suntem perfecti..Dar ar trebui sa invatzam sa ne recunoastem greselile...Am vrea mereu tot mai mult...Din ce in ce mai mult...Dar nu ne gandim la altii...Ne gandim doar la noi...Suntem egoisti...Nu mai avem prieteni adevarati...Intr-o lume in kare nu se mai pune accent pe Iubire.

Kertem Istentol erot

"Kértem Istentől erőt, hogy újra fel tudjak állni...
Kaptam súlyt a vállamra, megtanultam mászni...
Kértem időt, hogy ne törhessék össze a szívem Kaptam több fájdalmat, ezáltal megerősödtem
Kértem barátokat, akiknek a vállára borulhatok
Kaptam ellenségeket... már nem fájnak a pofonok Kértem hitet, hogy bízni tudjak újra az emberekben

Kaptam még több csalódást... megváltozott az életem
Kértem, hogy teljesüljenek a féltve őrzött álmaim... Kaptam akadályt, bátor lettem, vezetnek a vágyaim..
Már tudom... hogy mindent azért kapok az Élettől
Hogy próbára tegyen... ki tudok - e mászni a gödörből... Megerősít a fájdalom... a
könnyektől lettem az aki vagyok...Őszintén élem az életem... s míg élek, ez az ember maradok..."

Mindig lesz....

Mindig lesz egy másik hegy, és én mindig el akarom érni, hogy elmozduljon.Mindig lesz egy fárasztó csata, néha pedig veszíteni fogok. Azok a küzdelmek, amikkel szembenézek, azok a lehetőségek, amiket kapok, lehet, hogy néha legyőznek engem,de nem török össze.

Suflete de oameni

Suntem suflete de oameni dincolo de ecranul acesta rece al monitorului..unii ne iubesc,

altii nu,unii ne privesc,altii trec nepasatori pe langa profilele noastre..multi dintre ei se uita,fara sa citeasca,peste insiruirea de cuvinte..cu sau fara voie cineva insa,aflat la un alt capat de tara,ne umple ochii de stralucire,insa de incantare,ne aduce in suflet un licar de bucurie prin simplu fapt ca ne.a accesat profilul sau ne.a citit mesajul..totul e un mister in aceasta lume virtuala,unde exista si ard in fiecare dintre noi dorinte,trairi,impiniri,fericiri dar si dezamagiri ori tristete...

Am invatat

Sa nu mai plang atunci cand inima ma doare,
Sa nu mai plang cand sufletul e trist si moare.
Sa tac atunci cand lacrimile vorbesc.
Ca trebuie sa ignor si ca trebuie sa traiesc!!!

Te-am cunoscut din intamplare

Te-am cunoscut din intamplare
Drag mi-ai fost de la inceput,
Cu tine am vorbit ore intregi
Pot sa-ti spun tot,ce ma doare.
Esti calm,esti bland si ai rabdare
Povestile sa mi le-asculti,
Ne alinam durerea, fiecare
Ne sfatuim din cand in cand!
In lumea asta murdara,rea
E bine cand poti avea,
Un prieten, cu suflet mare
Sincer,sa-ti dea ascultare....

Pe parcursul vietii

Pe parcursul vietii intalnesti o persoana care nu este ca celelalte,
cu care ai putea sa vorbesti ore in sir si nu te plictisesti niciodata,
careia ai putea sa.i spui lucruri fara sa te judece.Aceasta persoana este sufletul tau pereche,
cel mai bun prieten...Sa nu-l lasi sa-ti scape NICIODATA!!!!

Kivancsi vagyok

Kíváncsi vagyok mit gondolsz, amikor megpillantasz. Illetve, .. gondolsz egyáltalán rám?
vagy én is csak épp olyan vagyok a szemedben mint a többi ember?
Talán mosolyogsz egy kicsit, amikor velem beszelgetsz. 
Talán sikerül néha egy kis boldogságot csalnom a napjaidba.
Talán szereted, ahogy a vicceiden nevetek.
Talán a te szíved is ugyanúgy megdobban ilyenkor, ahogyan az enyém.
Talán.............remélem így van..

Egyetlen dolog

Egyetlen dolog szunteti meg a masik hianyanak fajdalmat:ha nem szeretjuk tovabb.
Amikor azt mondjuk,hogy az ido gyogyit,erre gondolunk.
A felejtesre.Ez azonban,ha valoban szeretunk,nem lehetseges.
A szeretet hianyat csak egyetlen dolog gyogyitja:ha ujra talalkozunk azzal,akit szeretunk.
Semmi mas.Jovore,husz ev mulva,egy masik eletben.Mindegy.A hiany mindaddig el,
amig nem latjuk ujra.Nem az emleke, a hianya el bennunk.