Az élet néha nagyon igazságtalan és elveszi tőlünk azt, akit a legjobban szerettünk."
Amikor azt hiszed elfogyott, S nincs már több erőd.
Amikor azt érzed, Ez, tovább nem mehet,
Emelt fővel élni nem lehet.
Összetört a bánat, Ezernyi gond közt, homályban élsz,
feladnád már, nincs tovább. S mégis, valami itt tart.
Nem tudod miért, nem tudod kiért?
Legyűröd a gondot, lassan-lassan talpra állsz.
Az életet nem te adtad magadnak, hát nincs jogod, hogy feladjad.
Niciun comentariu:
Trimiteți un comentariu