Kezdek attól félni,

hogy a szálak sosem fognak összefutni... 

Mi "futunk" valaki után, 

utánunk is "futnak",

csak éppen nem érjük be egymást!

Tapasztalatom szerint,

ha Nekünk tetszik valaki és komolyabban érdekelne minket,

akkor nagy valószínűséggel

Mi nem kellünk Neki,

akinek meg Mi kellenénk,

az meg Nekünk nem kell!

Nem is értem...túl könnyű lenne,

ha egyszer egyesülnének a vágyaink

és beköltözne végre a boldogság az életünkbe!

Viszont épp ez a lényeg..

.futni kell tovább, és majd jön egy olyan kör,

mikor ott fog kocogni a várva várt ember,

és megkérdezi majd, hogy csatlakozhat-e Hozzánk.

Akkor Mi örömmel fogadjuk a szándékát

és róhatjuk együtt a köröket!:)

Konzekvencia: küzdeni kell a boldogságunkért!

Probatételek során kell bizonyítanunk,

hogy valóban megérdemeljük azt!

A lényeg a KITARTÁS!