Alkosd és ápold lelkedet, mint egy kertet,

vigyázz az élet évszakaira, mikor a gyomlálás, a gazszedés,

a trágyázás ideje van, s a másikra, mikor minden kivirul lelkedben,

s illatos és buja lesz, s megint a másikra, mikor minden elhervad,

s ez így van rendjén, s megint a másikra,

mikor letakar és betemet fehér lepleivel mindent a halál.

Virágozz és pusztulj, mint a kert: mert minden benned van.

Tudjad ezt: te vagy a kert és a kertész egyszerre.