Neha eleg par ora

Néha elég pár óra, vagy pár nap, hogy az ember életét megváltoztassa valaki. Nem számít az idő, sem a tér, nincsenek miértek, nincsenek kérdések és nincsenek válaszok sem. Csak van valami. Találkozol valakivel, akinek nem kell semmit mondanod. Pár perc és a vesédbe lát. A gátlások leomlanak, a képmutatás álarca megreped az arcodon. Nincs többé hazugság, csak az őszinteség, csak a csupasz lelked, minden védelem nélkül. És félsz, és halálra rémülsz, mit keres valaki pár óra után a szíved közepében. Félsz, hogy vissza fog élni a kiszolgáltatottságoddal. Nem teszi, mert a markodban van, ahogy Te is. A józan ész meg eltűnik. Bármit mond, megteszed. Bármit kérdez, válaszolsz. Kivetkőzöl magadból, és mindent a fonákjáról látsz. Olyasmit teszel, amit el sem hiszel, olyanokat mondasz, amiket utólag sem értesz. Tükröt állít eléd, amiben meglátod magad. Az igazi énedet. A valóságot, amit senki más szemében nem láttál még. Talán azt is tudja, hogy milyen leszel. Még a jövődet is látja benned, te meg meglátod a szemében a saját, minden mocsoktól és szennytől mentes arcképedet. Boldog vagy és félsz, együtt. Az életed összeomlik, mint egy kártyavár. De nem bánod, tudod, hogy legközelebb nem kártyavárat kell építeni, hanem biztosat. Megreped a burok, amiben éltél, és kapsz még egy esélyt. Egy esélyt egy más, egy igazabb, jobb életre. Kapsz egy lehetőséget, hogy megértsd a világot, az embereket, az élet lényegét, hogy élni kezdj, és abbahagyd a fejedben lejátszott sakk játszmát. Nem tudod mit hozhat a holnap, de nem is érdekel, mert tudod Ő ott lesz melletted.., nem vagy benne biztos, de érzed, hiszen olyan mint Te.”

Néha annyira megrémülök..

Néha annyira megrémülök..
Megrémülök, mert érzem, hogy távol vagy,
valahol messze jársz már, de nem a szívem közelében..
Megrémülök ha nem figyelsz rám,
ha ellöksz magadtól,
megrémülök ha mindig csak második vagyok..
Megrémülök minden egyes bántó szónál,
megrémülök minden apró mozdulatnál.. 

Vannak pillanatok amikor egig emelsz..

Vannak pillanatok amikor egig emelsz.. 
Erzem a szerelmed es a boldogsagtol a szivem is mosolyog.. 
Azt gondolom ennel jobb mar nem johet, veled vagyok teljes,
veled vagyok onmagam, veled vagyok tokeletes.. 
Csak veled letezem..
Semmi mas nem szamit ilyenkor csak a pillanat, hogy veled lehessek..
A külvilag megszunik es talan ilyenkor barmit elhinnek neked.. MINDENT.
Mert megbabonazol, bortonodbe zarsz, magaddal viszel.. 
De nem ellenkezem.. Vigyel olyan messze amennyire messze csak tudsz.. 
Nekem nem szamit hova viszel, milyen helyre csak az a fontos, 
hogy egyutt vagyunk..
Hogy MI vagyunk..
De semmi szep nem tart orokke ahogy ez sem.. 
A masik pillanatban megint osszetorsz.. Hogy mivel? 
Legfokepp azzal, hogy elrejted elottem amit erzel.. Nem erzem.. 
Es hirtelen minden annyira ures lesz..
Eltunik

 a szerelem varazsa..

Mar nem ragyog ha csak en mutatom ki..

Es ilyenkor osszetorten konnyebb megsebezni.. 

Egy szoval, egy erintessel barmivel.. 

Mert ilyenkor a vagy felemeszt..

Vagyom arra, hogy erezzem, hogy olelj meg, hogy csokolj meg, 

hogy sugd a fulembe, hogy csakis en kellek.. 

De felreloksz, megsebzel majd osszetorsz.. 

Belul tudom, hogy erzed meg, hogy meg eg a lang.. 

De nehez hinni, ha nem erzem, ha nem szarnyalok.. 

A szerelem varazsa nelkul minden szurke es egyszeru...
Nem tudod milyen nehez ilyenkor ujra hinnem.. 

Nem elted meg at mennyit kell kuzdenem, hogy ujra felalljak.. 

Ne mutasd meg mennyire jo veled, hogy ne fajjon.. 

Vagy dontsd el; szeretsz ugy ahogy csak a batrak teszik,

vagy a buszkeseged miatt elveszitesz.. A dontes a tied!

Tudom hogy hiaba remenykedem

Tudom, hogy hiába reménykedem..
Minden amivel áltatom magam hamis..
Semmi valóságos nincs a csókjainkban,
az emlékeinkben, a tiltott öleléseinkben,
az elfojtott mosolyainkban..
Egyetlen igaz dolog kettőnkben a tekintetünk amivel egymásra nézünk..
Amivel erőt adsz nekem minden egyes nap..
Amivel égig emelsz, amivel megölsz,
amivel megfojtasz, amivel mindig okot adsz..
Okot adsz, hogy holnap is őrülten keressem tekinteted..
És én keresem is, pedig tudom, hogy csak játék neked..

Veled toltott ido

A veled töltött idő ráébresztett arra,
mi hiányzott eddig az életemből.
Minél többet vagyunk együtt,
annál inkább veled képzelem el a jövőt.
Ezt korábban senkivel kapcsolatban nem éreztem!
Sőt, lehet, hogy nem is fogom.
Mielőtt megismertelek,
soha nem voltam szerelmes!
Bolond lennék, ha nem küzdenék érted! 

Azokat a kotelekeket

Azokat a kötelékeket, amik összekötnek minket,
néha lehetetlen megmagyarázni.
Összekapcsolnak minket még azután is, hogy úgy tűnnek,
ezek a kötelékek megtörtek.
Néhány kötelék ellenáll a távolságnak, időnek és logikának.
Mert néhány kötelék egyszerűen elrendeltetett.

Mostanaban annyi ajto csukodik be mogottem

Mostanában annyi ajtó csukódik be mögöttem...

És én néha szeretném, ha ez egy kicsit lassabban menne.
Visszamenni nem akarok, hiszen az ajtók csakugyan bezáródnak,

és az ember nem is mehetne vissza.
És én csakugyan a magam útján akarok továbbmenni.

De hát néha kifulladok egy kicsit,
és olyankor szeretném azt mondani, hogy - állj...
csak egy pillanatra... csak egy percre állítsuk meg, kérem,
a világot... csak addig, míg hozzászokom egy kissé,
hogy ott legyek,ahol vagyok.

Roberto feat. Hugi - Hozzám tartozol!

Egy vilagot tortel ossze bennem

Egy vilagot tortel ossze bennem,mikor elmentel, el sem bucsuztal.
A szemedben mar ott volt minden,ereztem, faj, hogy nem leszel. ,
eldobtal igy bant az elet, te nem erzed,hogy szivemnek ugy faj.
Bant meg egy fajo gondolat,a sok szepbol ami volt semmi sem maradt.
Szivem megszakadt s meg bennem elsz.Ugy faj a sok szep pillanat.

Nem az faj hogy becsaptal

Nem az fáj, hogy becsaptál... hanem, hogy így sem feledlek.... 
Nem az fáj, hogy elhagytál... hanem, hogy továbbra is Szeretlek 
Nem a könnyekért bánkódom.. hanem, azért mert Te okoztad... 
Nem az fáj, hogy elsétáltam... hanem, hogy végignézted és hagytad... 

Nem a magány fáj... hanem, hogy Te nem ébredsz mellettem
Nem a szavak fájnak.. hanem az emlékek, mik itt élnek bennem
Nem az fáj, hogy játszottál.... hanem az, hogy velem tetted.... 
Nem az fáj, hogy elvitted a szívem... hanem, hogy a földbe temetted.....

Minden nap megszűnik valami, amiért az ember szomorkodik, de mindig születik valami, amiért érdemes élni, küzdeni."

Egy ejjel sirok majd

Egy éjjel sírok majd. Fájni fog a lelkem.Kezembe veszem a telefont. Eszembe jutnak majd biztató szavaid, bölcs gondolataid, mosolyt csaló történeteid. Telnek a percek és én egyre erősebben érzem, hogy hallanom kell a hangod.
Tárcsázok. Lassan. Minden egyes gombnyomás előtt töprengek. Vajon jól teszem vagy sem?
Végül felveszed. De én csak szipogok. Nem tudok megszólalni. Kinyomom.
Te nem hívsz, nem írsz. Még jobban fáj. Már hiányod is emészt. Nem vagy velem Nem mondod, hogy minden rendbe jön. Nem kéred, hogy bízzak benned. Már nem ígérsz semmit se.
Neked csak egy felejthető hívás lesz. De nekem a reményt jelentette, egy lehetséges kapaszkodót, amit megtagadsz.

Lassan jottel

Lassan jöttél, óvatosan. Mindig aprókat léptél, Egyre beljebb és beljebb haladtál. Nem döntöttél le falakat, nem törtél be ajtókat. Csendben érkeztél. Szinte észrevétlenül nyitottad ki a legtitkosabb kapukat. Most ott állsz az utolsó előtt, kezedben a kilincs. De észreveszlek, és Te meglátsz. Szemeimben félelem. Megrémülsz. Úgy érzed ki kell jutnod innen. Menekülsz, nem figyeled min mész keresztül. Falakat döntesz és ajtókat törsz át. Elmész. Ott maradok romokban, egyedül.
És sírok, mikor arra gondolok: talán, ha nem féltem volna attól, hogy elhagysz, akkor most minden ajtó nyitva állna.

Nem kertem eletet

Rohano eleted soran

Rohanó életed során ragadd meg azt a pillanatot, amikor időtlenül létezhetsz... A pillanatot, amikor a múlt örömére gondolsz, és a jövő kitárja kapuját. Élj úgy, hogy életed ajándék legyen mindazoknak, akik szeretnek téged.

Vannak pillanatok

Nem felejtem

Az elet igazsagtalan

Az élet néha nagyon igazságtalan és elveszi tőlünk azt, akit a legjobban szerettünk."
Amikor azt hiszed elfogyott, S nincs már több erőd.
Amikor azt érzed, Ez, tovább nem mehet, 
Emelt fővel élni nem lehet.
Összetört a bánat, Ezernyi gond közt, homályban élsz,
feladnád már, nincs tovább. S mégis, valami itt tart. 
Nem tudod miért, nem tudod kiért?
Legyűröd a gondot, lassan-lassan talpra állsz.
Az életet nem te adtad magadnak, hát nincs jogod, hogy feladjad.

Tanuld me

Tanuld meg a férfi nélkül is jól
érezni magad! Hadd jöjjön rá,
hogy önálló egyéniség vagy,
érdekes, értékes, magabiztos
nő, akiért újra és újra meg kell

küzdenie. Ne borulj a lába elé!

Ne mutasd ki folyton a
szerelmedet! Önmagadat tartsd
a legfontosabbnak, ne őt! Ha
van önérzeted, ha van önálló
véleményed, akkor sosem fordul
el tőled.

A boldogsag egy pillango

A boldogság egy pillangó.
Ha kergetjük, kisiklik a kezünk közül,

de ha csendben leülünk, az is lehet, hogy leszáll ránk...

Az igazi ferfi jatszik

Az igazi férfi játszik. Nem rohan
ajtóstul a házba,lassan közelít és
puhán. Vadászik. Csak úgy mellesleg
megérint. Mögénk lép, nyakunkba
csókol,a tenyere a tenyerünkben

szikrát csihol. Az igazi férfi nem siet.

Tudja, hogy idő kell a

vágyhoz,megvárja szépen, míg
megszűnik körülöttünk a világ, és már
csak őt látjuk, már csak azt akarjuk.
Nem elveszi, odaadjuk. Nem eltűrjük,
hanem befogadjuk.

Az igazi ölelés visszafogott, úgy kúszik végig a

testen, mint a napfény, lassan és
puhán,időt hagyva a vágynak, hogy
növekedjék. Nem kell hozzá más, csak
egy férfi, aki szeretni tud, s egy nő, aki
hagyja, hogy szeressék!

Nem mindig tudjuk megmondani

Nem mindig tudjuk megmondani, mi tart bennünket bezárva, bebörtönözve, szinte eltemetve, de mégis érez az ember bizonyos határokat, bizonyos kapukat. Bizonyos falakat. Mindez képzelet lenne, fantázia? Nem hiszem. Aztán felmerül az emberben a kérdés: Istenem! Sokáig tart ez még, mindig, mindörökkön örökké? Tudod, mi szabadít meg a fogságból? A mélységes, komoly szeretet. Ha vannak barátok, testvérek, szeretők, ez nyitja meg természetfeletti hatalommal, mágikus erővel a börtönt.

Neha hianyzol

Néha hiányzol és nem bírom, ha nem vagy velem. Szükségem van a jelenlétedre, még ha nem is nézek rád. Néha ellöklek, mert félek. Megijedek tőled, pedig nem bántasz. Néha futnék veled akármeddig, akárhova, csakhogy együtt lehessünk. Néha úgy érzem, nem jó, ha itt vagy, vagy nézel, mert elvársz dolgokat és lehet, hogy nem tudom megtenni. A szívem megszakad, ha mással látlak, de nem szólok egyetlen szót sem, csak elsétálok. Nem tudok soha haragudni rád úgy igazán, pedig lehet olyat tettél, amiért másnak már nem jutna a bocsánatomból. Néha, ha rád gondolok, sírok, néha nevetek, néha ordítok, aztán megint ott a mosoly az arcomon. Lehetne egyszerű, de nem,ez bonyolult....

Vannak pillanatok

Vannak pillanatok az életben; amiket soha nem lehet elfelejteni. Vannak pillanatok, amelyek mint parányi tűk megakadnak az ember húsában és idegszálaiban. Amik oly élesen és mélyen vágódnak be az emlékezetbe, hogy az idő sohasem tudja kimosni belőlünk. Halk pillanatok ezek, csak a halk pillanatok fúródnak ilyen mélyre. Az élet hangos, nagy pillanatait gyakran előszedi az ember, minden alkalommal kiszínezi, átfesti, az érdekes, nagy pillanatok lassanként megkopnak, elhalnak a boros asztalok felett a szivarfüstben. Csak azok a pillanatok az örökkévalók, amiket nem lehet elmondani. Ezek a kis meztelen pillanatok szemérmesen elbújnak a szívben, így élik magányos életüket..

Igazabol nem banom

Igazabol mar nem banom,hogy az elet igy pofara ejtett.Rajottem,hogy celja volt ezzel.
Nem birta nezn azt a fajta naivitast ami belolem aradt.Hittem az embereknek,mi tobb:
megbiztam bennuk.Hiszen mert ne tettem volna?Azt hittem mindenki jot akar a masiknak
es szem eltot tartja az erzeseit.De nem.Az emberek ketszinuek es ott rugnak a masikba ahol tudnak.
Olyan pofont kaptam az elettol,hogy biztosra vettem: ebbol nem allok fel.Aztan teltek a napok,a hetek
es osszeragasztottam a szivem.Most egy kodarab dobog a mellkasomban szemernyi naivitas nelkul.
Sikerult felallni a padlorol es erosebb lettem mint valaha.Nem hiszek es nem bizom az emberekben,de
elindultam egy uton..Az uton ahol megtalalhatom az igazi onmagam!

Abba bizz

Abba bizz,aki meglatja benned : a szomorusagot a mosoly mogott,
a szeretet a harag mogott,es szavakat a hallgatasod mogott.

Amig merlegeljuk

Mindaddig, amíg azt mérlegeljük, hogy egy ember mennyire méltó a szeretetre, összetévesztjük, mit ér az élete és mit érnek a tettei. Némely tettet kevésbé kell szeretnünk, mint másokat.
De a szeretet ennél többet kíván meg tőlünk. Akármennyire elhibázott egy ember élete, akármilyen lehangolóak a tettei, attól még az az ember éppúgy megérdemli a szeretetet, mint te vagy én.

Sosem szunik meg

Az ember sosem szűnik meg álmodni...Előfordul, hogy álmaink viharosak és vágyaink beteljesületlenek, de szükségünk van rá, hogy tovább álmodjunk, különben meghal a lelkünk...Az egyetlen módja, hogy megmentsük az álmainkat, ha nagylelkűek vagyunk önmagunkhoz...

Uneori viata ne da lectii

Uneori viata ne da lectii..Dar noi nu stim sa invatam din ele...Stim sa dam vina pe altii pt greselile noastre pt k asa am fost invatati...Dar uneori e bine sa ne uitam inapoi sa vedem cine ne vrea binele si cine nu...Cine e prieten adevarat si cine nu...Dar astazi nu stim sa facem asta...Stim sa facem orice pt BANI...Dar nu doar bani aduc fericirea in viata...Nu mai stim ce e dragostea adevarata.

..Nu mai stim sa iubim...E de ajuns o noapte si suntem multumiti..Uneori cand stam si ne gandim...Ne dam seama k nu mai avem o persoana alaturi...Nu mai stim sa iubim cu adevarat...Viata e nedreapta uneori dar...Trebuie sa intelegem k nimic in viata asta nu e imposibil...Poate k nu suntem perfecti..Dar ar trebui sa invatzam sa ne recunoastem greselile...Am vrea mereu tot mai mult...Din ce in ce mai mult...Dar nu ne gandim la altii...Ne gandim doar la noi...Suntem egoisti...Nu mai avem prieteni adevarati...Intr-o lume in kare nu se mai pune accent pe Iubire.

Kertem Istentol erot

"Kértem Istentől erőt, hogy újra fel tudjak állni...
Kaptam súlyt a vállamra, megtanultam mászni...
Kértem időt, hogy ne törhessék össze a szívem Kaptam több fájdalmat, ezáltal megerősödtem
Kértem barátokat, akiknek a vállára borulhatok
Kaptam ellenségeket... már nem fájnak a pofonok Kértem hitet, hogy bízni tudjak újra az emberekben

Kaptam még több csalódást... megváltozott az életem
Kértem, hogy teljesüljenek a féltve őrzött álmaim... Kaptam akadályt, bátor lettem, vezetnek a vágyaim..
Már tudom... hogy mindent azért kapok az Élettől
Hogy próbára tegyen... ki tudok - e mászni a gödörből... Megerősít a fájdalom... a
könnyektől lettem az aki vagyok...Őszintén élem az életem... s míg élek, ez az ember maradok..."

Mindig lesz....

Mindig lesz egy másik hegy, és én mindig el akarom érni, hogy elmozduljon.Mindig lesz egy fárasztó csata, néha pedig veszíteni fogok. Azok a küzdelmek, amikkel szembenézek, azok a lehetőségek, amiket kapok, lehet, hogy néha legyőznek engem,de nem török össze.