Megtanultam előre nézni, kinevetni
a múltat, kimondani őszintén mindennek, hogy viszlát. Csak az akartam lenni,
aki a mostban vagyok, álmodni és kívánni nagyot, szeretni akartam úgy, ahogy
még soha. Megakartam érteni a világot, a sorsomat, a dolgokat, amik körülöttem
zajlanak, akarni és közben tenni akartam szebbet, jobbat. Kérni, majd
követelőzni, de később elkezdtem bízni a sorsomban. Abban a sorsban, abban az
életben, ami csak rám vár. Emlékezni akartam azokra a csalódásokra, leckékre,
amiket kaptam, hogy megköszönjem, felneveltek, nagyon sok mindenre
megtanítottak...
Niciun comentariu:
Trimiteți un comentariu