Fájó emlék

Falat építettem,hosszú évekig.Fájó, könnyező kövekből.Hideg ,keserű magányba bújtam a napsütés elől.Egy elfelejtett, apró résen átjutott egy kósza fény.Dermedt szívem körül lassan felolvadt a jég.A fal leomlott hangos robajjal, behódolva a napnak.A bánat és öröm most karöltve együtt kacagnak.Felejteni,hogy mi volt 
a fal mögött.Már soha nem fogom.A múltam a jövőm része,de már egy, erős kézbe kapaszkodom.