Kozelrol nezve egyikunk sem szep.

Ha lehull alarcunk,szembesulunk a meztelen valosaggal.

Ami kello tavolsagbol a legszebbnek latszik,kozelrol az a legmegdobbentobb.

Igy van ez a lelkunkkel is.

Ritkan oltozik unneplobe.

Egy-egy szinjatel rovid idejeig osszeszedjuk magunkat.

Felszinre hozzuk jobbik enunket,arcunk es lelkunk fotozhatova valik.

Csak az lat minket igazan,akivel elunk.

Elviselhetetlen,hogy valaki ennyire lasson minket.

Sot,belenk lasson es ott legyen mindig.

Es roppant nehez,hogy ha szettorik a latszat,ne veszitse el azt az arcunkat,

melyet valaha megszeretett,s amelyet talan mi is szeretunk magunkban.