Megtanultam

Egy ido utan megtanultam a finom kulonbsegtetelt a kezfogas es az onfelaldozas kozott...

 Es megtanultam, hogy a vonzalom nem azonos a szerelemmel, es a tarsasag a biztonsaggal...

Es kezdem megerteni, hogy a csok nem pecset, es a bok nem eskuszo...

Es hozzaszokom, hogy emelt fovel es nyitott szemmel fogadd a vereseget: a felnott meltosagomal, nem pedig a gyermek ketsegbeesesevel...

Es belejovok, hogy minden tervemet a mara alapozam, mert a holnap talaja tul ingatag ehhez...

 Egy ido utan kitapasztaltam, hogy meg a napsugar is eget, ha tul sokaig er...

KÖSZÖNÖM,

Koszonom,hogy megtanítottál szárnyalni a magasban. DE...megtanítottad azt is, hogy szárnyaláshoz a mélységet is ismerni kell; megtanítottad azt is, hogy a szabad szárnyaláshoz nem lufi és pénz, hanem: szív, lélek, erő, őszinteség, önzetlenség, bizalom és biztonság kell;megtanítottad azt is, hogy szárnyakat csak az adhat, aki tiszta szívből, őszintén szeret;  megtanítottad, hogy nem az a legnagyobb boldogság, ha egyedül szárnyalsz, hanem az, ha szárnyakat adsz és  kapsz... hogy megtanítottad, mi a szerelem. DE... megtanítottad, hogy nem biztos, hogy az első, AZ AZ IGAZ? megtanítottad, hogy AZ AZ IGAZ, ha valaki szeret és tisztel annyira, hogy előtte - a múltra emlékezve - őszintén sírni lehet és szabad??  megtanítottad, hogy AZ AZ IGAZ, ha valaki előtted is tud őszintén sírni, mert tudja, hogy ez nem gyengeség,  hanem a legnagyobb erő jele?  megtanítottad, hogy a legfontosabb, nem a kihunyt parázs a szíveden, hanem a mindennapok piciny gyertyalángjai.. megtanítottad, hogy AZ AZ IGAZ, aki önzetlenül szeret;  megtanítottad azt, hogy kiért érdemes... hogy megtanítottad,? hogy az első hó, ne másra......csak az előttem térdeplő legnagyszerűbb Férfira emlékeztessen????, amint megkéri a kezem. hogy megtanítottad,? hogy bár a jácint és az aranyeső egy-egy csodálatos, illatos virág??,de a rózsaszín rózsa, a nárciszcsokor AZ A MINDEN!  Köszönöm, hogy megtanítottad, hogy AZ AZ IGAZI FÉRFI, aki: nemcsak számításból ír, hanem azért, mert tudja, hogy a NŐ várja???..???és aki akár az éjszaka közepén is megteszi azt?? tudja, hogyan kell udvarolni, mert tudja, hogy az udvarlástól kivirul a Nő;  tudja, hogy a NŐ szereti a virágot??és a fontos találkozásokra hoz is azt; megszervezi, mert tudja, hogy a NŐ-nek milyen fontos... bókol, mert tudja, hogy a NŐ imádja a bókokat; nem fél ígérni, nem fél keresni az alkalmat, mert tudja, hogy ?az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat?... tudja, hogy az erő, a boldogabb, szebb jövő, nem a pénzben, hanem a NŐ szeretetében van.  szereti a NŐ-t még 43 évesen is, mert tudja, hogy a nevető- és síróráncok érette és gyermekükért születtek??.. aki, annyira szereti a NŐ-t, hogy TŐLE akarja és NEKI adja a gyermeket.......nem pedig elveteti azt; elenged, ha SZÁRNYALNI akarsz....

Fáradt szívem

Fáradt szívem hangosan dobog,

 Emléked árnya, még mindig itt lobog.

 Szél hozta húrokon, felsír egy dal,

 Minden ritmusa szívembe mar.

 Megfáradt szívem hangosan dobog

 Te érted... ki hiányzik nagyon

 Kit az idő múlásával sem feledek

 S, arra hogy mennyire szerettelek.

 Bennem most a magány dalol...

 Mert te már messze vagy...távol valahol...

:)

Az élet egy játék, de nem mindegy, hogy játszol valakivel, vagy *játékszer* vagy..

Tudod.

Tudod..néha úgy vagyok hogy szeretném ha csak körülöttem forogna a világ..talán azért mert szeretem ha fontos vagyok az emberek számára, de..ahogy telik az idő rájöttem arra hogy az átlag emberek átlagát élem és nem vagyok fontos sok embernek,főleg annak az embernek akiért lehet mindent megtennék, nem tettem semmi különös dolgot az életembe,és persze a mai világba egyes embereket csak akkor érdekled ha ,az ő érdekükből teszel valamit.. érdekkel vannak valakivel, érdekből tesznek bármit..ezért van az hogy csalódnunk kell emberekbe..a legtöbb ember arra törekszik hogy átverjen,hazudjon kihasználjon semmi egyéb ,a mai világba nincsenek őszinte szándékok..vagyis hogy el kell fogadd saját magad és megpróbálj egyedül talpon maradni,kiállni az élet próbáit és ne foglalkozz azzal amit mások mondanak..mert lehet azért tesznek vagy mondanak bármit h tönkre tegyenek téged és nem azért hogy boldog légy.

Mindig is

Mindig is féltem önmagam lenni, féltem attól, hogy gyengének látnak. Féltem az emberektől akik túl közel voltak és minden gondolatom az volt, hogy bántani fognak.

Néha nem a szó kell.

Néha nem a szó kell... Nem a beszélgetés, nem az írás. A megoldás nem mindig a szó. Hanem egy ölelés. Amiben sokkal többet adsz minden szónál. Mert szavakban nem mindig találod el, amit hallani szeretne. De az ölelésben éppen azt fogja hallani. Amire szüksége van. Rád.

Bonyolult ember vagyok egy bonyolult élettel!

Bonyolult ember vagyok egy bonyolult élettel!... Van,hogy makacs!... Van,hogy úgy bántok embereket hogy észre sem veszem.... És van hogy elég egy szó, hogy könnyet csalj a szemembe!... Nem szeretem ha hülyének néznek, hátba döfnek, és játszanak velem!.... Nehezen tudok megbizni bárkiben is, és nehéz a szívembe fogadni embereket, de ha valakinek sikerül, iszonyatosan tudom szeretni, és számithat rám egy életen át!.

Kell egy olyan pasi

Kell egy olyan  pasi, aki kinyit, felnyit, megnyit, elvarázsol, boldoggá tesz. Megért, szeret, veled van, támogat, és nem adja fel. Lehet, hogy nehéz lesz, de végigcsinálja, mert tudja, hogy semmit sem adnak könnyen.

Ne mondd, hogy neked is fáj

Ne mondd, hogy neked is fáj, mert úgysem hiszem el...
Ne mondd, hogy felhívsz, mert tudom, hogy nem keresel!
Ne mondd ma, hogy szeretsz
Mert holnap másnak mondod ezt!
Ne mondd, hogy valaha is szerettél...
Nem hiszem el, mert másé lettél.

Ha a szemmbe nezel

Ha a szemmbe nezel, s oszinten nezed ot, egy pillanatra betekintest nyersz titkos es ellentmondasokkal teli lelkembe. Meglathatod erzekenyseget s erejet, kitartasat. Felfedezheted mennyire vagyom a szeretetre, s cserebe mindenem odaadnam, elhiheted,
Konnyeimbe nezheted csalodasaim , oromeim, de viszem tovabb terheim, s tudhatod nem fogom feladni sohasem, ameddig a szívem ver.
Hatalmas ero lakik a lelkemben, minden rosszat le tud kuzdeni, meg akkor is, ha most nem is bizok magamban...

Talán egyszer majd el tudjuk fogadni

Talán egyszer majd el tudjuk fogadni, hogy csak hagyni kell az Életet, hogy tegye a dolgát, és nem azt hinni, hogy közbe tudunk avatkozni. Nem. Nem tudunk. Legalábbis a nagy dolgokba nincs beleszólásunk. Azok csak úgy jönnek. Nem kérdeznek, beállítanak, mert aminek meg kell történnie, az meg fog történni. Aminek el kell mennie, az bizony elmegy. Eltűnik, és nem jön vissza. Miért is jönne. Nincs rá szükséged. Hiheted, hogy de, viszont az Élet nem traktál feleslegesen - ha tudatos vagy. Ha csapongsz, és képtelen vagy a szíved után menni, akkor persze mások lesznek a szabályok. Ha menne, ragaszkodsz hozzá tíz körömmel, görcsösen, és tönkreteszed az egészet. Talán te is érzed, de mennyire jó az, amikor elhiteted magaddal, hogy te szövöd a szálakat. Pedig az igazság az, hogy a szálakba nem szólhatunk bele. Azok szövődnek maguktól. Azt hiszed, hogy de, közben meg vannak kötődések, amik túlmutatnak mindenféle egyszerűségen, mert különlegesen elszakíthatatlanok a maguk nemében.